Kismaci86 mindennapjai...

Üvölteni tudnék egész nap, mégse tettem meg egyszer sem. Hajnalban felkelek, azzal a tudattal, hogy helyettesítenem kell, erre persze szívás lett az egész napomból :S Szóval bevánszorgok és közlik, hogy mégsincs rám szükség... de könyörgöm, miért nem lehet szólni???? Miért kell elbaszni az egész napom ezzel? Miért??? Szóval ott dekkoltam fél 8tól a semmiért. Már mérgemben elmentem vásárolni, csak mire odaértem rájöttem, hogy az ehavi étkezésim még meg se kaptam és annyival kevesebbet tudok venni... De már nem mentem vissza csak ezért. Aztán visszafelé gondoltam, hogy majd a könyvtárba beülök netezni... mire odaértem szembesültem azzal, hogy nincs nyitva hétfőnként a könyvtár :S, de az egyik könyvtáros nőci rendes volt és beengedett, de már ott se volt kedvem maradni túl sokáig. Aztán visszamentem a suliba és szó szerint "basztam az eget". Komolyan mondom, hogy egyszerűen utálom a semmittevést, mert ez már csúcs. Aztán nagy nehezen eljött a napközi ideje és jöttek a gyerekek és legalább eltelt az idő ott. Aztán majdnem egy órát vártam az egyik anyák napi műsorra, amihez ugye már kora reggel óta nem volt kedvem. Bár kinek lett volna ekkora szívás után? De hát a műsor jó volt, kaptam szép virágot és jött értem tesóm. De akkor is rühellem az ilyen napokat és pláne ha hétfő is... Holna igaz, hogy későbbre megyek, de megint estig leszek a másik műsor miatt, de remélem a hétre már elég, mert már nagyon unom :S És akkor mi jön most? A jól megérdemelt pihi a napi szívás után...