Nem is tudom, hogy mit kéne írnom. Reggel arra ébredtem, hogy anyám csapdos a konyhában. Hát mit ne mondjak, a lehető legjobb ébredési mód ez. Aztán csináltam magamnak töltött cukkinit, mert rajtam kívül nem kell senkinek, pedig tök jó. Aztán ahogy elkészüt ettem, tornáztam, és elkezdtem alkotni. Rájöttem, hogy akkor tudok igazán olyan dolgokat csinálni, amik nekem is tetszenek, ha érzelmileg teljesen jól vagyok. Estére az érzelmi világom teljesen 90 fokos fordulatot vett. Most perpill azt érzem, hogy amit én csinálok az baj, amit más az nem. Úgy érzem, hogy megszerettem valakit, de... nem tudom. Egyszerűen nem bírom ki nélküle, de... bizonytalan vagyok. Nem szeretem az olyan lelépéseket, mint ami ma volt, mert mindig ugyanaz jut eszembe... "Majd jövök pénteken..." ja... de hát... Áááá de jó lesz már a táborban. Mindenkinek nyugalma lesz tőlem...
Utolsó kommentek