Kismaci86 mindennapjai...

Hát sajnos már az első héten is azt vártam, hogy eljöjjön a mai nap. Tudom nem jó hozzáállás már az első héten, de kurvára elfáradtam, és szerintem most kezd a legjobban tudatosulni bennem, hogy mi vár igazából rám. Hát nem egyszerű a tanítók/tanárok élete az tény, és kurvára nem is vagyunk megfizetve. Azt tapasztalom, hogy a mai gyerekekkel egyre jobban nem foglalkoznak otthon. Az hogy tisztelet... nincsenek tisztába vele. Pár óra még és ki fogok borulni, ha ennyit kell fegyelmezni... de én még viszonylag jó helyzetben vagyok, mert a többi osztály kész katasztrófa ezekhez képest. Jézusom hová fajul az emberiség. Ezek a gyerekek már szarnak a felnőttek fejére... Bezzeg a mi időnkben... csendben meghúztuk magunkat, most meg... De akárhonnan nézem a dolgokat, nem velünk tanárokkal van a gond. Mi mindent megteszünk, de ezeknek semmi se jó. A szülő is nagy ívben szarik rá, csak tudnám, hogy akkor minek a gyerek... Áááá nem is idegesítem ezen magam. Végre péntek este van, és végre pihi. Szeretem az estéket, bár nem így egyedül. Jó lenne valakivel ismét megosztani,de hát... Ma is volt 2 órám, aztán napközi. Én nem tudom, hogy miért úgy van ez megoldva, hogy én szívjak állandóan. Nem tudom, hogy miért nem lehet az órarendet normálisan kialakítani. Ezt soha nem fogom megérteni.Tényleg nem idegesítem magam, megyek pihenni inkább, mert reggel korán kelek, mert megyek a boltba melózni...