Kismaci86 mindennapjai...

A napjaim abból állnak, hogy hajnalban felkelek elmegyek melózni, 11 után hazajövök, megcsinálom amit kell, pihenek, megyek vissza melózni, este 6 után hazaesek és egyszerűen nem tudok mit csinálni a feszültségek miatt. Kezdek nagyon besokkalni és félek, hogy a melóhelyen fog minden kijönni belőlem. Rohadtul unom, hogy mindent én csinálok. De már szó szerint. Én sem vagyok csicska.... Mégis úgy kezelnek. Rohadtul elegem van abból, hogy mindent nekem kell megcsinálni, mert más szarik rá. A héten többször csalódtam a munkatársamban, akiről azt hittem, hogy normális. Félreértés elkerülése végett nagyon szeretem őt, de... Mindig csak a de... Egyszerűen nem áll ki maga mellett, hanem inkább hallgat. Nem szeretem ezt. Inkább ne szeressenek, de akkor is elmondom a véleményem. Emellett nincs tekintettel rám. Simán képes arra, hogy fellökjön, csakhogy el tudjon menni mellettem, de úgy, hogy mögöttem simán elfér. De nem... Rajtam keresztül kell mennie. Az a vicces, vagyis nem az, hogy akkor is ezt csinálja, ha mondjuk kés van a kezemben. Bele se gondol, hogy ha úgy meglök, akkor mi történik. Hogy lenne ő tekintettel másra... Csak ő létezik és senki más. Ma is pl. kipakolok magamnak, szépen, hogy ki bírjan törölni a polcot, erre mit csinál? Végigtapos mindenen, ami a földön volt, űgy, hogy eszébe sem jut, hogy azt használjuk. Nem hiszem, hogy ez normális dolog... Akkor a másiknak a nyafogását, meg a hisztijét, meg a hülye gyerekeit kell elviselni minden reggel. Nem bírom ezt... Az idegeim nekem sem vasból vannak... Mondták már, hogy szarjam le az egészet. De nem tudom, mert én nem ilyen vagyok. Én nem tudom csak úgy lesni a koszt, hogy majd valaki megcsinálja nélkülem, vagy majd más arrébb teszi meg hasonlók. :( Vannak igényeim, és szerintem mindenkinek kellene, hogy annyi, hogy legalább maga körül minden rendben legyen és na kapkopjunk bele másba, ha azt be se fejeztük. Igényes vagyok... Sorry...