Kb 1 évvel ezelőtt simán rávágtam volna, hogy igen! Most meg... Egyértelműen NEM! Annyira elegem lett már, hogy az leírhatatlan. Amikor egy rohadt szabadságért könyörögni kell, amikor a szabadnap járna, igen járna... amiből csak ugye felet kapunk, amikor egy tüdőszűrés révén kiderül, hogy még tb-s kiskönyvem sincs, amikor már lassan 1 éve vagyok bejelentve és szerződést sem láttam, nem hogy aláírtam... Kérdezem én... Megéri? Meg a faxt... Egész napom elcseszem, semmire nincs időm, menjek el bulizni de rohadt fáradt vagyok, mert egész nap gürizek... Kell ez nekem? Hát nem... Végre eljutottam arra szintre, hogy szarok az egészre és lesz, ami lesz alapon felmondok és élem az életem. Nem ezért tanultam, hogy egész nap a semmiért bájologjak, főleg úgy, hogy egy tőlem igen csak alulmaradt kis senkiházi próbálja megmondani az okosságait. Nem jó dolog, de olyan szintre kerültem, ahol pillanatok alatt pöccenek és olyanokon csattan ez, akiken nem akarom. Egyszóval befejeztem...
Megéri?
2011.07.06. 10:12 | Kismaci86 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismaci86.blog.hu/api/trackback/id/tr143043709
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek