Kismaci86 mindennapjai...

Szóval lassan egy hónapja van az, hogy szinte minden időm a melóhelyen töltöm, mert lassan már azt érzem, hogy éjjel-nappal melózunk. Rohadtul fárasztó mindennap a hajnali kelés, délelőtt menni vezetni, agyban ott lenni, aztán irány haza, de még ebédelni sincs időm, így rohanás vissza melózni. Őszintén szólva ezt a mai napot vártam már a legjobban. Jól esett, hogy alhattam egy csomót. Na jó tudtam volna még ez tény, de már ez is jó érzés volt. Sajnos nem elég 1 éjszaka arra, hogy az ember kipihenje magát. Most perpill úgy érzem, hogy 1 hét se lenne elég erre. Itt volt a 20.-a is és mit csinál a dolgozó ember? Itthon csinálja a dolgát és próbál előre haladni vagy egészen egyszerűen csak pihen, vagy próbál pihenni. Nekem sem a pihenéssel telt el, mert itthon is van mindig csinálni valamit. Hétvégén volt úgy, hogy szombaton csak 10-ig melóztam és a mai napom szabad. Majdnem 10 óra volt, hogy valóban kikeltem az ágyikómból és röpke 10 perc alatt kellett elkészülnöm, mert anyám mostanában azt csinálja, hogy 5 perc alatt eldönt valamit és rá 10 percre meg cselekedjen is rögtön valaki. Persze elmagyaráztam, hogy ez nem így működik sehol sem... Morogva összeszedtem magam, de ő közben mondta, hogy ez kell az kell amaz kell. Könyörgöm ha észnél se vagyok, akkor hogy jegyezzen meg bármit is az ember? Írjon listát... Írt is... A poén az volt, hogy többször fel is hívtam, mert nem értem a boltok logikáját sem. Mi a francért kell összevissza pakolni mindent? Nekem úgy logikus, hogy az élelmiszer az élelmiszernél van, a vegyiárú a vegyinél... Hát érdekes volt, mikor a habtejszínt pl a piák mellett találtam meg. Számomra ez röhejes... Vagy csak azért, mert nálunk minden a helyén van és ahhoz vagyok szokva? Lehet... Itthon kaja után gyorsan csináltam joghurt tortát, ami így estére el is fogyott. Fini, nem azért mert én csinálom, de akkor is nagyon jó. A vasárnapi vasalás sem maradt ki az életemből. Már rég vasaltam és annyi ruha gyűlt össze. Meg is untam a fél életem mire végeztem, de csak csak elfogyott szép lassan...
A bolt... Hát meló az van mindig bőven. Szép lassan a pult lett az én terepen, mert mindig odaragadtam le. Mondjuk nem is baj, mert így nem kell össze-vissza szaladgálnom mindig. Persze ez se egy könnyű dolog, mert ezer féle szalámi, a sok barom szokásokat észben tartani... Nem egyszerű. A héten Gabi szabadságon volt. Annyira furcsa volt, hogy más hozta az árut, de egyszer csak arra a szintre jutottam, hogy rohadtul nem volt időm ezen gondolkozni és így picit el is felejtettem Őt. Lehet, hogy éppen ez kellett most. Emellett a "kisfőnök" se volt, mert ő is most ment el szabira. Olyan nyugalom volt egy darabig. Nem tudta megállni, hogy napi szinten ne jöjjön be óránként valamiért. Ez igazából úgy jött le, hogy nélküle nem működik a bolt... Mi meg örültünk, ha nem láttuk... Aztán ha már a boltnál tartunk. A főnök... Nem tudom, hogy fogalmazzam meg. A héten egyik nap nem fért el mögöttem így kénytelen volt igazából "hozzámérni" és a derekam is megfogta. Aztán szombaton... Olyan zavarba jöttem, hogy nem tudtam, hogy lereagálni a szitut. Hozta az árut többször köszönt, kipakolt, szokott módon mosolygott elment. Majd az utolsó térésnél amikor még ott voltam, akkor odasántikál, kérdezem, hogy mi van a lábaddal? Persze erre választ nem kaptam, hanem helyette jött ez suttogva: "Neked mindig olyan jó illatod van! Legszivesebben belédharapnék!" És kicsi Anita áll vele szemben és ledermedve les, hogy most mi van? Persze annyi kijött a számon, hogy "azt nem kéne" és ennyi, mert köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Aztán jött a munkatárs és csináltuk a dolgot, közben meg ő elment. Annyira furi volt, mintha ki akarna kezdeni velem, vagy nem tudom. De miért feltételezzek ilyet róla? Amúgy nagyon birom őt, mert jó ember, meg számomra jó főnök. de ezután elgondolkoztam, hogy lehet akkor van összefüggés pl aközött, hogy sokszor miért ő jön inkább? Lehet, de lehet nem. Mindenesetre furi egy dolog, de különösebben nem is csinálok belőle problémát, mert az meg van elég...
A vezetés... Hát a héten eléggé elment a kedvem tőle. Elvileg most kedden mehettem volna vizsgázni, de nem mehetek. Baromi szar érzés. Csupán azért mert még 1-2 hibát elkövetek. Mindent tökéletesen kell csinálni, de nem tudok. Senki nem tartja be a szabályokat rajtunk, tanulókon kívül. Ez olyan bosszantó. Ráadásul az is közrejátszik, hogy előtte-utána melózok, nem pihenek eleget, nem tudok úgy koncentrálni. Ráadásul a holnapi nap is tök gáz lesz, mert kitalálta az oktató, hogy egyik haverja majd jön és beül mögém és eljátszunk egy próba vizsgát. Hát baromi jó mondhatom. Nem is rajongtam az ötletért, de mi a francot csináljak? Tuti menni fog majd a fikázás, mert nem megy a két kocsi közé leállás tolatással. Valamiért nem értem ezt a 30 fokos szöget, de őszintén szólva nem is akarom. Rohadtul utálok tolatni. Ha egyenesen hátra kell mennem, akkor nincs gond, de ez a megállásosdi... A halálom. Amennyire féltem az elején főleg a gyorsaságtól, úgy nem félek most tőle. Inkább a tolatás a mumus, mert ezerszer megyek az autópályára, minthogy egyszer tolassak be 2 kocsi közé. Majd meglátjuk mi lesz holnap is...
Suli... Egészen szerdáig abban a hitben éltem, hogy talán elfelejtettek már és nem is fognak szólni. Épp szalámit szeleteltem, mikor a suliból kerestek. Mit ne mondjak rögtön tiszta zavarodott lettem, siettem is, hogy végezzek és gyorsan visszahívtam őket. Az igazgatóhelyettes keresett, hogy mi újság van velem, mit csinálok, pihenek-e... stb stb... Elmeséltem neki, hogy mi van, meg érdeklődtem, de semmi bíztatást nem kaptam. A nő akinek elvileg babája lesz, azt nem érték még el, így nem tudják, hogy mi lesz, de alkalmazni is tudnak, akkor az is csak 6 órásba lesz, de ha kapok jobb ajánlatot akkor mindenképp fogadjam el, mert ez nem biztos. Hirtelen az életkedvem is elment. Annyi minden végigfutott az agyamon... Elkezdtem aggódni, pedig tök fölöslegesen, mert a főnök meg mondta, hogy ha úgy adódik, akkor maradhatok, nem kell ezen izélni. De akkor is...
Aztán, hogy a címnél is maradjak... Ugye lesznek az önkormányzati választások, a polgármesterek már harcra készen állnak. Mennek az ócsmárlások, egymás háta mögötti kibeszélések. Először csak viccből mondtam, hogy elindulok képviselő jelöltnek. Aztán itthon kemény 5 perc alatt el is dőlt, hogy akkor tényleg indulok. Megpróbálom és lesz ami lesz. Mivel ez egy kis falu, így nem kell csak 6 cédulát összeszednem, de ez nem nagy cucc, mert ha valaki így akar indulni, akkor az a családból megvan. Szóval összeszedtem a kellő mennyiséget és megkérdeztem pár embert, hogy mit gondol erről. Rögtön pozitív hozzáállás és támogatás. Aztán kicsit belelendültem és 1-2 embert megkérdeztem, hogy esetleg támogatna-e... A dolgok odáig jutottak, hogy szinte mindenki tudja, hogy indulok és elég sokan ide is adták a papírokat. Eddig összesen 105 db van, ami azért is jó, mert nálunk összesen 515 választópolgár van, szóval az 1 ötöd rész megvan. Jó ez nem biztosíték semmire sem, de azért ez is sokat jelent, meg sokan mondták, hogy a szavazáson is támogatni fognak. Remélem úgy is lesz. Igazából nem is erre számítottam. Sok emberrel beszéltem és eszméletlen, hogy milyen pozitív hozzáállása van az embereknek. Igénylik azt, hogy történjen valami és hogy a fiatalok vegyék át a vezetést. Remélem sikerül bekerülnöm, mert ha tényleg mi fiatalok nem teszünk semmit, akkor nem is fog megváltozni semmi sem. Aztán már most unom, hogy még az iwiwre is fel kell vinni ezt a mizériát és hogy mindenki szid mindenkit a háta mögött. Tudom, hogy engem is szidnak, meg izélnek, hogy mit akarok én, mert nem értek ehhez. Csak pl azt nem értem, hogy miért pont az mond ilyet, akinek meg végképp nincs fogalma semmiről sem. A támadások mindig is meglesznek ezt tudom, csak nem kéne lenézni a másikat. Az egy dolog, hogy ilyet nem csináltam még, de nem vagyok hülye... :) Majd meglátjuk, hogy mi lesz...