Kismaci86 mindennapjai...

Tegnap egy hete volt a nagy nap... Ezt sem sikerükt leírnom, mert valahogy nem akaródzott na. Szóval tegnap egy hete beléptem a jogsis emberek közé. Pontosabban Szeptember 7-e óta hivatalosan, amúgy meg a papíron még nem érkezett meg... A vizsga előtti pár órán az összes hülyeséget elkövettem, az oktató belenyúlt, belefékezett, morgott rendületlenül. A végére oda jutottam, hogy nincs mese, megyek, majd max megyek újra. De mikor ez megfordul az ember fejében, hogy úristen ha nem sikerül, akkor megint mennyi pénzt kell kifizetnem, mert eddig is sokba van már. Aztán az oktatóm azt mondta, hogy megérdemlem a jogsit már, de... Ez több mindenen is múlik. Először is rajtam, a többi vezetőn, a forgalmon és a szerencsén. Azt hiszem nekem nagy szerencsém volt. A vizsgám 9:40-kor volt. 9-re kellett mennem, de már napokkal előtte baromi ideges voltam, az ideg a gyomromban, aludni se bírtam rendesen. Az oktató ki is nevetett, hogy milyen ideges vagyok és megnyugtatott azzal, hogy max megyek jövő héten is. Aztán mikor megláttam az egyik vizsgabiztost, még jobban ideges lettem, mert az az idióta volt, aki a kressz vizsgán is ott volt. Na mondom ez frankó... Ekkor szállt ki a másik kocsiból a másik vizsgabiztos, aki jött hogy én vagyok a következő. Igazság szerint ez megkönnyebbülés volt, hiszen ő volt a rutinon is. Mondta, hogy még pihen, addig ellenőrizzek mindent a kocsin és majd jön. Megcsináltam, beállítottam mindent és stresszeltem tovább. Kivárta az időt, egy perccel sem indultunk el hamarabb. Elmondott mindent és húznom kellett egy útvonalat. Nem volt min izgulnom, mert a kötelező feladatok mindenhol ugyanazok, az útvonalakon meg már voltunk nem is egyszer. Sikerült az egyeset kihúzni, ami számomra a legkönnyebb volt. A városban kocsikáztunk, figyeltem nagyon mindenre, használtam a tükröt, néztem mindkét oldalra és betartottam a szabályokat. Az egyívben való megfordulást bírtam én mindig is az ment is, és utána kezdtem el parázni, hogy a parkolásnál mi lesz. Nem igazán megy, de nem is szeretem. Sajnos ez ilyen. Akkora mázlim volt, hogy előremenetben be tudtam állni, hogy hihetetlen. Ehhez tényleg mázli kellett. Aztán visszaálltunk már félig a kiindulóponthoz és közölte a vizsgabiztos, hogy érezzem már félig a zsebemben a jogsit, de a vizsgaidőből még van 10 perc, így menjünk még egy kört. Jó oké menjünk... Annyi minden átfutott hirtelen az agyamon. Az oké, hogy érezzem a zsebemben félig... de mi van akkor, ha az utolsó pillanatban valaki kiugrik elém, vagy történik valami. Hát jó menjünk még egy kört. Mentünk, de szerencsére tényleg csak egy kört mentünk, aztán vissza a helyre. Rögtön azzal kezdte, hogy gratulál, sikeres a vizsga, megdicsért és mondta, hogy volt kér kanyar, amit kicsit nagyobb ívben vettem be, de nem mentem át a bal oldalra, így nem is húzott hibavonalat. Úgy örültem neki. Még az oktatóm is megdicsért, ami pláne jól esett. Úgy érzem, hogy megdolgoztam érte. Aztán intéztem a papírjaim, küldtem amit kellett tovább, aztán megérkeztek vissza, azzal mehetettem hétfőn a okmány irodába és most szépen várom, hogy kiküldjék postán a jogsit. Persze addig meg nem is vezethetek, szóval már nagyon várom, hogy a kezemben legyen... :)