Kismaci86 mindennapjai...

Lassan 3 hónapja van az, hogy rohadtul nem érzem a blog hiányát. Pár napja mégis azt éreztem, hogy írnom kéne. Úgy vágtam bele, hogy történjen bármi, ez akkor is itt lesz és le tudom írni. "Ez a blog a mindennapjaimról mesél. Jó, rossz, boldogság, szomorúság.." Valahogy mégsem volt az, hogy igen most írnom kell. Sokszor belefogtam, írtam, de ki is töröltem, mert nem éreztem a fontosságát, pedig minden mozzanata az lett volna. Nem elfeledett dolgok ezek, mert a fejemben vannak és onna senki nem tudja elvenni, de visszaolvasva is kis tanulságok lennének. Nos a cím is utal arra, ami nagyon érint most. Régen rengeteget fájt a gyomrom. Gyomorideg... A legkisebb idegességből is a gyomrom szenvedett. Egy ideje nem érzem, hogy az szenvedne. Helyette lett más... Szédülés. Legelőször mikor elkezdtem szédülni, akkor a jázmin teának tudtam be, mert pár napja ittam és ki tudja, lehet amiatt van. Az érdekes az lett, hogy ha nem ittam, akkor is szédültem. Jött a gyanakvás, hogy akkor ez miért lehet. Igazából annyira nem is foglalkoztam vele. Eleinte csak délutánonként meg este felé éreztem. Lehet csak beképzelem? A kérdésre a válasz: nem. Ugyanis ha így lett volna, akkor mondjuk reggel miért szédülök? Aztán már annyira rossz volt, hogy elkezdtem gondolkozni. Nem eszek eleget? Lehetetlen... Ha sokat eszek mondjuk, akkor is ugyanaz van. Nem iszok eleget? Ennél többet hova igyak? Így is fél óránként járok már lassan pisilni... Nem a te, nem a kaja, nem a folyadék... Úristen... Lehet hogy a vérnyomásom? Hazajövök, megmérem, magas... Basszus... tuti emiatt van... Csakis emiatt lehet. De nem, mivel folyamatosan néztem és minden oké vele, akkor meg csak a felspanolás miatt ugorhatott fel. Szerencsére soha nem volt gondom a vérnyomással. Csak gimiben, de ott is csak fehérköpenyes volt, de mára már az orvosnál is minden oké szokott lenni. Ha ez sem akkor mi? A következő gondolat mi? Cukor... Basszus a családban van cukros... Tuti örököltem és így ez az első jele? Nézem a vércukrom... Basszus ha telezabálnám magam édességgel, még akkor is túl jó lenne. Szerencsére. Akkor ez is kilőve. Úgy volt, hogy pénteken elmegyek dokihoz, de nem mentem. Sok oka van. Vagyis találtam okot. Nem is szeretek orvoshoz járni, inkább mást csináltam, hogy ne kelljen odamenni. A kifogások... Abból ilyenkor mindenki csillagos ötös. Hirtelen úgy is éreztem, hogy már minden oké. Persze szombaton kezdődött előről, szóval a hülye kifogásaim. De mit is tudott volna mondani a doki? Semmi más bajom nincs, csak rohadtul szédülök egyre többször. Aztán délután rokonéknál voltunk, ahol a rokon csajszi, aki kórházban dolgozik simán megmondta, hogy ez mind idegi alapon van. Szóval gyomorideg vs szédülés harcból jelenleg a szédülés a nyerő. Ha jobban belegondolok, akkor még igaza is van. Vasárnap itthon voltam. Nem is ettem normálisan, nem ittam eleget, egész nap meg se álltam és nem szédültem. Erre ma mi volt? A melóban ugyanúgy, meg utána itthon is. Igaza van, hogy ez idegi alapon van, ami ugyebár nem tesz jót az embernek. Nagyon nem jó így... Ez a negyedik hónapom a boltban és tudom, hogy ha úgy adódna, akkor semmi pénzért nem dolgoznék hosszútávon kereskedelemben. Baromira nehezen viselem, hogy nincs hétvége, nincs elég szabadidő. Egyre később járok haza, pedig én még nem is vagyok ott annyit, mint a többiek, mert én sietek lelépni. Nehezen viselem a sok idióta vevőt, az értetlenkedő népet, a hülyeséget és azt, hogy csicska vagyok. Vagyis annak érzem magam. De lehet, hogy nem is ez a legjobb szó erre. Rohadtul dühít, hogy rajtam kívül egyik sem képes arra, hogy takarítson. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen igényes? Lehet, hogy ha szarnék bele, akkor nem lenne takarítva? De mindent én se tudok csinálni... Pihennem kéne már pár napot...