Kismaci86 mindennapjai...

Kedd: Reggeli ébresztő :P Kicsit eltoltam így mindenre kevesebb időm maradt, de nem baj, mert kellett is ez most :P Már sokkal jobban éreztem magam, bár még nem az igazi. A mandulám fáj és hát a hangom se tökéletes. Sőt már a buszra se kellett várnom annyit, szóval nem fagytam szét már délelőtt. Mikor beértem a suliba, akkor már tapasztaltam, hogy hiányoznak az óráim. De majd lesz ez még ígyse... :) Csak optimistán, mert máshogy nem megy. Így legalább több időm marad a kicsikre. Még útközben történt valami, ami nagyon jól esett a kicsi szivemnek. Egy volt tanító és kollega ült velem szemben és beszélgettünk. Mondta, hogy korrepetált még így idősen is. Aztán a végén kiderült, hogy én ki vagyok, mert hát csak úgy magamtól nem mondtam. Egyszer csak elkezdte dicsérni a munkám, ami persze baromi jól esett, kinek ne esne jól? Mondta, hogy a lehető legjobb módszerrel tanítok, bár nem látja az órám, de annak alapján ami a könyvben, a munkafüzetben meg a füzetben van azt látja, hogy nagyon jó a módszer. Hát mit ne mondjak épp egy tapasztalt, sokat megélt embertől ilyet hallani... Tényleg jól esett :) főleg azután, hogy most nem is tanítok... Délután az egyik gyerekem megint bekattant. Úristen ilyenkor úgy utálom az egész szitut, mert nem csak rajtam csattan, hanem a többi gyereken is és ők meg egyszerűen nem értik meg, hogy ha ilyenkor piszkálják, akkor csak mégtöbb feszültség jön ki belőle. Csak tudnám, hogy ezeket a dacoskodásait mi válthatja ki, mert előtte pár perce még tök nyugodt volt és én szépen megkértem, hogy csinálja meg azt a házit is, amit kihagyott, mert úgy nem jó. Még csak nem is úgy szóltam, hogy felhúzhassa magát vagy valami. Ilyenkor nekem is baromi szar érzés, hogy úgy beszélnek velem, mint a kutyával oszt ő csak egy kis pisis még. Persze ilyenkor kapok hideget-meleget, de pillanatok alatt lecsillapítom, mert hát azért mégis csak én vagyok a felnőtt és nem engedheti meg ezt magának. Na meg emellett azt utálom, hogy azt hiszik ilyenkor a gyerekek amellett, hogy nekik lehet csak úgy visszapofázni, hogy övéké az utolsó szó. De azt hiszem erre mindenki rögtön ugrik... Aztán kis elgondolkozás után meg jön a nyalizás. Ami megint nem jön be, mert próbálnak úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Ma: könnyű hozzászokni, hogy később kelek :) a jót mindig hamar megszereti mindenki :) ma túl sok érdekes dolog nem is történt. Harc a számokkal, az átváltásokkal... Istenem olyan nehezen megy 1-2 gyereknek minden. Már harmadikban visszacsattan, hogy nem tud 20-as számkörben biztonságosan számolni, szorzótábla nem megy kapásból csak 10 perces gondolkozás után, az abc sorrendje se tiszta, akkor vajon mi lesz később? Annyira elszomorító, hogy otthon nincs plussz gyakorlás. Én ennél többet már nem tudok tenni. Házi után nyomatom a rengeteg gyakorlót, de ez mind kevés, mert nem csak ennyi kell hozzá. Ami nem megy, azt agyonra be kéne gyakoroltatni, de nekem erre baromi kevés az időm. Ja és akkor ne is mondjam azt, hogy van aki annyira lassú, mint a csiga. Ha én nem végzek vele az összes házival, akkor tuti hogy nem készül el otthon se. Mellesleg bírom az olyan szülőket, akik azt hiszik, hogy ők mindent megtesznek a gyerekeikért, ami nem ott kezdődik, hogy leüljek és foglalkozzak vele... Mert ha basszus leülne, akkor már rögtön látná az ellenőrzőbe beírt dolgokat... Mert ők a tökéletes szülők... Röhej... Ja és reggel kelés korán, mert mehetek ismét helyettesíteni... Sok értelme van így a munkának, hogy 3 nap munka, utána meg majd megy valaki... Nem is értem ezeket az embereket se. Meg másokat se...