Kismaci86 mindennapjai...

Kész káosz ez a nap. Már ébredésnél érezhető volt, hogy valami nem fog stimmelni. Vagyis akkor még így gondoltam, aztán rájöttem, hogy semmi sem stimmelt ma. Valahogy már akkor sem voltam toppon. Nem is aludtam eleget, nem is aludtam jól, a melóhelyre se értem oda időben, de ez most rohadtul nem is érdekel. Szóval kora reggel indulás melóba, épphogy odaérek, hív a munkatárs... Nem éri el a kisfőnököt. Már ekkor tudtam, hogy nem fog jönni melózni... Még fogadni is tök fölösleges lett volna rá. 6-kor nyitunk, hétközben 5:45-re kell bent lenni, ugye én is késtem, ő 52-kor telefonált. Hétfőn... pont hétfőn. Az az igazság, hogy bírom őt, meg szeretem, de na. Nem hiszem el, hogy ő fél 6-kor nem tudta, hogy rosszul van és nem tud melózni. Vagy előbb... Ha rosszul van valaki, márpedig a hasmenés nem 5 percig tart, akkor miért nem lehetett előbb szólni? Ennek a vége egy nagy szívás volt a részemről. Kor reggel pakoljam szét a kenyereket, pakoljak vissza a hentesáru pultba, de előtte azt is töröljem ki, ja és még mellette süssem a fornettit és szolgáljam is ki a drága vendégeket. Senkinek nem kívánom ezt, de minden az én nyakamba zuhant egyszerre. Ráadásul nekem kellett szólnom a drága kisfőnöknek, hogy jó lenne ha szólna a beugrósnak, mert én 9 után meg megyek vezetni. Ezekután levág egy olyan dumát, hogy akkor majd ő jön 9-re... A nagy lófaszt jön... Jöjjön akkor kora reggel, mert nem vagyok én egy csicska, hogy minden én csináljak és bolonduljak meg. Felkészültem rá, hogy nem én leszek a kis kedvenc, de inkább leszek a fekete bárány, minthogy hallgassak és hülyének nézzenek. Emellett az volt a szép, hogy ennek a majomnak ott volt a férje 7-ig de semmit nem segített volna. Szó szerint semmit. Ha már azt a rohadt sütit megfordította volna, már az nagy segítség lett volna... Volna... Mindegy. Nagy nehezen felhívta a beugrós csajszit, aki 7-re meg is érkezett. Onnantól kicsit könnyebb volt, de a nagy kapkodásnak köszönhetően, addigra sikerült mindent kipakolnom. Persze a kiscsaj sem volt eleinte a segítségünkre. Folyton ott állt a hátammögött és lesett, hogy én mindent csinálok, közben a raktár meg tele áruval. Hiába szól neki az ember, szokszor úgy érzem, hogy nem fogja fel a dolgokat. Nagy nehezen eljött a 9 óra és még a megmaradt kajámat magambatömtem, hogy legalább ne üres gyomorral menjek vezetni. Persze ekkor érkezett Gabi. Visszajött szabiról és kezdődött minden az elejéről. Nézzünk át egymáson szitu, de valahogy már le is szarom, mert nem érdekel. Volt ma elég problémám enélkül is. Aztán ha nem megyek ki időben, akkor a buszt is lekéshettem volna. A szokott késést most egy feltünően előbb érkező busz váltotta fel, persze tele hegyesfülűekkel, de feltünő módon most ezt is leszartam. Ahogy közeledtünk a város felé, úgy kezdett dolgozni az ideg bennem. Tudtam, hogy jön az az idegen és beül mögém és halálra fog fikázni. Beértem és pont akkor érkezett meg az oktató. Pont az a pasi volt nála... Igazság szerint jó érzés volt látni őt. Picit beszélgettünk aztán hótidegesen mentünk a pasiért. Mikor odaértünk már láttam, hogy egyáltalán nem szimpi és odaáig fajultak a dolgok, hogy beült mögém a pasival egy srác is. Próba vizsga... Blááá a faxom ki van az összes vizsgával, de komolyan. Azt mondta, hogy kitölti a vizsgalapot és mindent komolyan fog venni. Ekkor már azt gondoltam, hogy nem biztos, hogy ez engem érdekel. Az első 5 perc után mikor közölte, hogy jó lenne kerülgetni a kátyúkat, akkor gondoltam azt, hogy szarok rá, mert nem hiszem el, hogy ő nem látja hátulról, hogy ha kerülöm, akkor meg azért fog szivatni, hogy közel megyek a szembejövőhöz. Igazából ez volt az a pont, ahol csak mentem és leszartam. Innen nem nagyon szólt bele, de láttam, hogy nagyon írkál. Aztán mentem, próbáltam csinálni a dolgom. Egyik helyen pont a holttérben volt az autó, pedig elsőbbséget kellett volna adnom neki, de nem kapott. Ez van... Aztán elkezdett magyarázni az a kis segdugasz csávó is, hogy jaj itt se volt ez jó, az se volt jó, mintha neki olyan nagy beleszólása lett volna. Na ez meg megjobban betett, mert rohadtul nem érdekelt az ő véleménye. Aztán visszamentünk és elkezdte a prédikációt. Persze végighallgattam, de valahogy az első 5 perc után ha már szarik valaki a másik fejére, akkor nincs mit tenni. Igazából meghallgat és ennyi. Olyanokat írt a papírra, vagyis olyanokat írt hibának, hogy nem egyenletesen megyek, a lassítás-gyorsítás darabos... Hát itt gondoltam, hogy anyád... Hogy a faszomba mehettem volna normálisan, ha pont a legnagyobb forgalomban mentünk és a sok hülye mind előttem volt. De én azért tartsam be a szabályokat mi? A motor rángat... kivételesen én nem éreztem. A váltások tök jól mentek, egyszer sem rángatott be a kocsi. Aztán állítólag a jelzéseket korán- vagy későn jeleztem, ami szerintem baromira nem igaz, mert mindig időben történt meg. Ja meg a fékezőerőt nem érzékelem. Hát ezen még ott is röhögtem. Röhejes... :D Aztán persze jött az, hogy a mögöttes forgalmat nem ellenőriztem mindig... Csak pl azt nem értem, hogy amikor nem figyelt, hanem a papírját  olvasta, meg írt, meg telefonált egyben, akkor hogy a francba tudta ezt megállapítani. De mindegy ő tudja. Szóval azt mondta, hogy még nem vagyok felkészülve a vizsgára. Magamban anyáztam egy sort neki, aztán megvártam még távozik. Ezután megkérdezte az oktató, hogy akarok e menni vizsgázni? Hát miért mennék, ha tudom, hogy pl a tolatás sem megy... Azt mondta, hogy még ő sem javasolja. Most tök mindegy hogy kinek fizetek még pluszba, így se úgyse lesz agusztusban jogsim, bele kell törődnöm. Persze itthon is meséltem mindent, a kedvem is elment mindentől és igazság szerint az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, de pont a végén? Ha már így jöttek össze a dolgok, akkor végigcsinálom, oszt egyszer csak lesz jogsim. Aztán a második órában a tolatást gyakoroltuk, de nagyon nem megy. Nem igazán érzem a lényegét, de ez van. Aztán itthon annyira volt időm, hogy csináltam egy gyümölcssalátát és mehettem vissza melózni. Ekkora már az ideg a gyomromra ment rá és egyszerűen meg sem bírtam enni. Még soha nem fájt ennyire a gyomrom, de érthető is volt. Valamilyen módon ezt le kell küzdenem, mert nem lesz jó vége annak, ha mindig a gyomromra megy. A boltban nem volt nagy tolongás, de jött Gabi, hozta az árut és szokásos módon átnéztünk egymáson. Már alig vártam a zárást... Nehezen, de az is eljött. Pont mikor indultam hazafelé, akkor hívott a sulis egyik munkatársam. Kérdezte, hogy mizu, meg hogy találkozunk-e holnap reggel? Mondtam neki, hogy ha bejön a boltba akkor igen... Ekkor mondta, hogy ő a sulira gondolt... Hát igen azt tudom, hogy ma volt az összeülés és azt mondták, hogy bármi lesz, akkor telefonálnak. Nem tették, úgyhogy azt hiszem elég egyértelmű a dolog és ezt neki is mondtam. Aztán mondta, hogy holnap lesz az értekezlet, amire menniük kell és majd ha megtud valamit, akkor szólni fog. Majd kiderül. Már erről is lemondtam valahol legbelül... 6 órással bejelentve se kapnék sok pénz és az egész napom ugyanúgy elmenne az utazással. A gondolataim összevissza keringenek és magam sem tudom, hogy mit akarok. Aztán még most így este itthon is a morgás, persze ez is a lehető legjobbkor... Feszült vagyok, ideges vagyok, fáradt vagyok és minden bajom van...