Reggeli nagy készülődésben nem tudtam ismét eldönteni, hogy vajon mit vegyek fel, vagyis rövidet vagy hosszút. Először rövidet vettem fel, aztán ahogy kinéztem elég hűvösnek találtam az időt, mert jött egy felhő, de indulás előtt meg ahogy kiléptem tök meleg lett, így harmadjára is átöltöztem. Persze a hosszú ruhát betettem táskába, biztos ami biztos alapon. Aztán elindultam, persze nem sok kedvvel melózni, mert valahogy nem érzem azt, hogy jó lenne elindulni. Ahogy jön a jó idő, úgy hülyülnek meg egyre jobban a gyerekek. Annyit kell fegyelmezni... :( Nagy nehezen eltelt az idő és jöhettem haza. Itthon csináltam a dolgom. 
Pakoltam, rendeztem a cuccaim, etettem a halakat és gondoltam, hogy megnézem a rákot, bár mindennap külön adtam be neki a kaját. Nézek be a titanic alá... Mit látok? Hát icike picike rákokat. :) Le se tudom írni, hogy mennyire boldog voltam. Erre vártam már kb. 2 hónapja. Igaz hogy keddre számoltam, de ma bújtak elő, vagyis ma mutatták meg magukat először. Gyorsan elő a fényképezőt és csináltam a képeket, hogy tudjam mutogatni. :) Egyszerűen nem tudtam betelni velük, de tudtam, hogy nagyon nem szabad piszkálnom őket, mert abból megint csak a baj lesz. De úgy örülök neki, mert elsőre nem jött össze, de most szépen gondozta a petéket Dávidka, így várható volt, hogy megmaradnak.
Szóval a kaját betettem nekik és a két bejárathoz odatettem a két mohát, hogy a halak ne férjenek hozzájuk. Szóval tiszta jó lett így a napom estére...
Utolsó kommentek