Nem tudtam magam rávenni az írásra eddig. Valamiért mindig jobbnak éreztem azt, hogy ne írjak. Pedig eddig mindig megnyugtatott, ha kiírtam magamból a bánatom, de most valahogy még arra se tudtam rávenni magam, hogy belépjek ide. Nem is beszéltem a gondjaimról senkivel, nem is írtam és inkább úgy érzem, hogy picit magamba is fordultam. Kezdem tényleg rosszul érezni magam egyedül... Bár tuti nincs olyan ember, aki komolyan gondolja azt, hogy jó egyedül lenni. Aki ezt mondja, az tuti hazudik. A heten inkább a szomorúságról szólt, mint az örömről...
Kedd: örülhettem volna, hogy melózhatok, de nem... Már én érzem magam kényelmetlenül de komolyan. Amikor jött, akkor is nagy nehezen odabüffentett egy "hello"-t oszt csá, osszam be. Nem is a hellóval van gondom, hanem a stílusával. Nem tudom, hogy mi baja, mert még mindig azt mondom, hogy én nem tettem semmit... Délután pihi volt, nem mentem vezetni sem.
Szerda: Még délelőtt mindig meló. A pénz miatt jó is ez, de... Basszus reggelről is bejött, persze köszönés nuku és még a fejét is elfordította mikor meglátott. Na ilyenkor törik össze bennem minden. Szó szerint minden. A fax baja van velem... Aztán később meg még előre köszönt is... Aztán siettem haza, mert annyi volt, hogy az összepakolt cuccom felszedem és megyek vezetni. A vezetés először picit fura volt, mert azért 4 napja nem ültem kocsiban. Aztán szerintem ügyes voltam. Egyre több felé megyünk és egyre jobban is megy, én úgy érzem. Persze nagyon kell figyelni. :S Ugye egyszerre két órát vezetek és a második óra végére már nagyon besokalltam, mert az oktató folyamatosan mondta és mondta, ezt csináld, azt csináld, így, úgy, amúgy... Aztán már azon vettem észre magam, hogy rohadtul nem is értem meg, hogy mit mond és csak megállok a zebránál a gyalogosnak. Aztán valahogy megkönnyebbülés volt, mikor végeztünk és jöhettem haza pihenni. Azért egy hajnali kelés után nem nagyon tud az ember úgy figyelni. Estére meg a szemem is kezdett fájni.
Csütörtök: Nem a sokáig való alvást választottam, hanem inkább beosztattam magam reggelről vezetni. Az előző naphoz képest nagyon is jó volt. Szerintem szerdán is csak sok volt már egy napra az oktatónak és azért volt ő is feszült. Szóval a vezetés még így jobb is volt, azt leszámítva, hogy a szemem agyonra be volt dagadva. Megint az a szemét herpesz. Olyan csúnya volt. Be volt dagadva, de láttam rá és ezért mentem el vezetni is. Persze dokihoz nem mentem el, helyette a gyógyszertárban vettem szemcseppet meg szemkenőcsöt. Délután itthon pihentem, mert mást így nem is nagyon tudtam volna csinálni. Persze kivasaltam meg takarítottam is. Aztán mivel a gép az ablakom mellett van így látom, ha hozza az árut, vagy hallom, hogy jön az autó. Két autó hangját ismerem fel. A miénket és az övét. Aztán láttam, hogy a főnök megy el és mellette az Ő csaja... Vagyis nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vannak, Ő meg a másik kocsival ment utánuk. Na mondom ez is fasza. De még mindig nem értem, hogy miért nem vele ment akkor?
Péntek: ismét inkább a korai vezetést választottam. Először szidtam is magam, hogy tök hülye vagyok, mert aludhatnék még stb stb, de beláttam, hogy így jobb, mert nincs olyan meleg és reggelről az agy is jobban fog. Igazán jól éreztem magam vezetés közben. Persze még fárasztó ez nekem, de szokni kell. Csomót gyakoroltuk, hogy hogyan kell balra kifordulni, főleg ha gyalogosoknak is zöld van. Azt hiszem elég ügyes voltam. :) Főleg úgy, hogy a szemem a lehető legjobban be volt dagadva és baromira fájt is, de láttam rá. Aztán megtudtam, hogy az a pasi jön utánam, aki bepróbálkozott nálam. Azóta se láttam és nem is beszéltünk. Ahogyan átnézett rajtam azt tanítani kéne. Persze ha neki így jó. Aztán mentem a buszmegbe, mert jött a teló, hogy menjek, mert nagyanyámak kirabolták. Mintha nem lenne így is elég gond. Aztán útközben egy kukásautóból a vezető nagyon magyarázott nekem. El se tudtam képzelni, hogy mit akar, de csak mondta. Aztán már felidegesítettem magam és közöltem vele, hogy " ha leállítanád azt a kurva motrot, talán meg is érteném, hogy mit akarsz". Érdekes módon rögtön megtudtam... Közölte, hogy szokott látni vezetni, mert figyel és ügyes vagyok. Én meg ezzel a lendülettem közöltem, hogy lesse az anyját :D Hülye perverz öreg fasz... oszt még hegyesfülű is. Hogy a francba tudom ennyire vonzani őket? Aztán megkerestem nagyanyám és ááá olyan zavaros az egész. Állítólag ega hegyesfülű vette el a pénztárcáját, de úgy, hogy otthagyta, de mégis visszakerült hozzá, mert valaki visszavette, de akkor minek kellett ekkora felhajtást? Meg ne mondjam el senkinek se... Én meg rögtön telefonálgatok, hogy mit hova kihez miért, erre kiderült, hogy az iratait el se vitték. Akkor minek mondták azt is??? Jól felidegesítettem magam és jöttünk haza a francba. Ahogy leszálltunk a buszról hát persze, hogy össze kellett futni vele... Ment hazafelé és láss csodát vette a fáradtságot és intet... Hihetetlen volt. Délután itthon segítettem kaját csinálni és pihiztem.
Szombat: szokás szerint hajnalban kelés és go melózni. Tiszta ideg volt a gyomromban, hogy majd jön és megint át kell élnem azt, ahogyan átnéz rajtam. Szerencsém volt, nem jött. Sajnos szembesültem azzal, hogy a csaja, vagy nem tom kije, együtt vannak-e, szóval ő is ott melózik... Hirtelen egy világ omlott össze bennem, de nem volt mit tenni, melóztam tovább. Szar érzés volt és elkezdett az agyam azon kattogni, hogy lehet ez az összefüggés a viselkedése között... Hamar eljöhettem, mert ez nem az én hétvégém volt. Jobb is volt, mert nem bírtam volna melózni még ott. Délután mentünk unokatesóm diplomaosztós "bulijára". Igazából nem értem az embereket. Már egy hónapja tudták az időpontot és szerdán vették a fáradtságot, hogy telefonon meghívjanak. Igen telefonon. Ez za amit én annyira szánalmasnak tartok. Lehet velem van a gond, de én így látom. Persze itt már tudtam, hogy az esküvőre is itt leszünk megívva. Így is lett. Nem is az, hogy elhozzák a meghívót vagy valami... Ráadásul úgy, hogy még van 2 hét... Milyen dolog már ez? Főleg, hogy apumék a tanuk. Nem hiszem, hogy ezt így és ilyen formában kellett volna. Szerintem az a normális, hogy elvisszük a meghívót és úgy normálisan. Úgy illik. Meg pláne az, hogy időben szólunk. Emlékszem, hogy nem közeli rokonék már 3 hónappal előtte hívtak minket. Ezek meg közeli rokonok. Na mindegy. Ittunk, gondoltam majd jól feloldódok. Így is lett még az első szerelmes szám fel nem hangzott. Ott végem lett és magambafordultam. A kaja jó volt, de vártam mikor jövünk haza. Mindenki ivott összevissza mindent és tudom, hogyez lesz a lagziban is, nekem meg nincs kedvem ehhez. Lesni a sok részeget...
Ma: Jó érzés volt magamtól ébredni. Ahogy tegnap hazajöttünk és lefeküdtem és reggelig aludtam. Rámfért már. Délelőtt kitakarítottam a halakat meg a rákokat, aztán gyorsan kaja után elmentem felköszönteni a "barátnőmet". Hát... szerintem tök illetlenség az, ha meg se nézik az ajándékot. Vittem neki kisrákokat. Aztán elmentünk pestre vásárolni. Rég voltam más az Auchanban. Semmi sem változott. Csak az árak. Az egész délutánunk elcsesztük, mert igazából én úgy éreztem, hogy fölöslegesen mentünk fel... Így este meg... Jól esik a fekvés. Eldöntöttem, hogy megint kevesebbet fogok kajálni, mert az elmúlt 2 hétben 4 kilót híztam megint. Tegnap amit fel akartam venni nadrágot... nem tudtam begombolni a derekát. Szóval próbálok megint figyelni mindenre és nem eszek 6 után, mert azért mostanában elég sokszor megszegtem...
Utolsó kommentek