Kismaci86 mindennapjai...

Hétfő: Hogy is kezdődött? Hát a reggellel... Úristen már megint egy hétfő. Hogy utálom én ezeket a napokat. :S Rohadt megrázó volt hajnalban kelni, aztán a buszon összenyomódni, na meg szétfagyni. Olyan baromi fárasztó ez az egész napi meló. Először a harmadikosak akasztottak ki, aztán a hatodikosok, és persze mindenhez vágjak jó pofát. Hát baromira nincs kedvem... Aztán go a napközi, és ott is... Basszus mintha a falnak beszélnék néha. Egyszerűen fejre is állhattam volna, az se érdekelte volna őket. Vannak ilyen napok, amikor egyszerűen bármit csinálhat az ember, nincs semmi reakció. Hát én adtam nekik. Gondoltam, ahogy ti úgy én is... Nem volt játék, mert a suli folyosóján is úgy közlekedtek, mint a barmok, a focit rugdosták stb stb. Adtam nekik... Persze nem tetszett, de jó volt látni, hogy elgondolkoztak egy kicsikét rajta, és ezért már megérte. Aztán még mindig hétfő.... Az egyik kiscsajom neki ugrott az egyik kissrácomnak, de még hogy. Nehogy már csak úgy megverje alapon, elkezdte fojtogatni... Hát mondom de baromi jó, hogy már kis korban ez megy, és csodálkozunk azon, hogy milyenek a felnőttek... De én alig bírtam leszedni a kiscsajt, szóval ha mondjuk nem is vagyok ott, akkor simán meg is fojthatta volna a srácot. Eszméletlen... Aztán hazafelé megint elkezdett fájni a vesém és a gyógyszertárban vettem ezt az Urogin-t, állítólag jó... de majd kiderül.
Kedd: Ismételt helyettesítés. Ismételtem a sok stressz. Így is sok, de ilyenkor mégtöbb. De viszonylag jól haladtunk az anyagokkal, végülis ügyesek voltak a gyerekek, csak megint volt egy-kettő aki egyszerűen borzalmas. Na persze ha mondom a szülőnek, akkor el se hiszi, mert állítólag otthon meg "egy kis angyal". Azt azért megnézném... Bár tényleg vannak olyanok, akik a suliban tombolják ki magukat, de ne mindig már... Tegnap nem volt órám a felsőben és ez tök jó volt. Mehettem ebédeltetni, de ami ott is van... Jézusom. Már hétfőn azt mondtam, hogy várom a pénteket... mert tényleg egy perc el tudnak cseszni ezek mindent. Aztán hogy nehogy jó legyen már minden... kértek az étkezési utalványom, erre közli a titkárnő, hogy de hát én bent eszek a suliba... Mondom mi van??? Mert hogy ő szokott látni. Hát igen az a helyzet, hogy hetente egy nap van időn bent kajálni, akkor is zsebből fizetem ki, akkor miről beszélünk. És ekkor jön a flegmáskodás, a bunkózás. De bassza meg, ha nem tud valamit, akkor mi a francért intézkedik ő az én nevemben ugyan??? Erre mondja, hogy menjek be a hivatalba és majd ott odaadják. Megy délután a kollegám, ő is így járt, megkapta, kérdezi az enyém, és közlik, hogy nem is tudnak arról, hogy nekem járna... DE baromi jó... Mit mondott a titkárnő??? "Leadtam már" Persze mint kiderült az én nevem nélkül. Hogy lehet ekkora faszfej valaki???? És ő van felháborodva, hogy "jaj akkor csinálhatom újra az egészet". Kit érdekel? Csinálja, legközelebb előre gondolkozik. Ma meg a hivatalban kezdek, és kíváncsi vagyok hogy mit fognak mondani... De azért elmagyarázom a titkárnőcskének is megint, hogy az én beleegyezésem nélkül ne avatkozzon bele az én dolgaimba, mert bajok lesznek... Nem kicsit dühítő az egész...