Kismaci86 mindennapjai...

Alapból ott kezdődik, hogy majd szétszakad a fejem, és egyszerűen nem tudok megnyugodni. Ha tudom, hogy ez lesz ma, akkor lehet hogy betelefonálok, hogy sorry de rosszul vagyok és nem láttok a héten. De persze ki tud mindent előre? Na szóval ugye tegnap nem kaptam meg az étkezésim... Ma bemegyek a suliba, megkeresem az igazgatóhelyettest, hogy nekem egyáltalán jár-e idén is, mert valami itt nem stimmel. Kérdezi, hogy tavaly hogy volt? Mondtam, hogy megkaptam, mellette ha kajáltam, akkor azt zsebből kifizettem. Épp hogy ezt végigbírtam mondani, üvöltve rohan oda az a köcsög titkárnő, hogy "Anita ne árulkodjál már!" De jelentem szó szerint üvöltve, hogy szerintem még az utcán is hallották... Az igazgatóhelyettes néz rám, én rá, mondja ő is, hogy baromira nem árulkodok, csak kérdezek... Erre, hogy ő most jön a hivatalból, hogy a háta mögött keverjük a szart (ja persze mikor ő mondta hogy menjünk be), meg hogy a napköziseknek kötelező ott enni. Hát álljon már meg minden... Ki a faszom kötelezhet arra, hogy én ott egyek??? Senki... Ezt persze tök higgadtan közlöm, erre mit kapok megint? Az üvöltözést... Mondom érdekes tavaly sem volt ebből gon, ugyanúgy megkaptam akkor nem értem, hogy most miért olyan nagy probléma ez... Erre üvöltözik tovább, hogy mindenért ő kap... (mellesleg miért én kapjak, ha ő nem képes normálisan megcsinálni bármit is...) Mondom akkor tavaly miért kaptam étkezésit? Erre mi volt a reakció? Szintén üvöltve a pofámba vágja: "Azért, hogy befogd a pofád!" Na itt kaptam a végső lökést és hátatfordítva távoztam, mert tudtam, hogy ha visszaszólok akkor csak nekem lesz gondom belőle. Persze jobb is, mert az érzékenységemnek köszönhetően a sírásban vezettem le a feszültséget, ami persze nem jókor jött, de legalább nem látott csak 2 ember. Kötelezze saját magát... Ki ő? Ilyen kurva szarul még egy órán se éreztem magam, mert kibaszott nyugodtnak kellett látszanom, és baromira nehéz ilyenkor nem mutatni, na meg nem a gyerekek levezetni a feszkót... Aztán persze egész nap ez járt a fejemben, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, mert nem értem hogy hogy jön ő ahhoz, hogy üvöltsön velem, ráadásul mindenki előtt, hogy én legyek a megalázott... de kicsit az nyugtat, hogy az igazgatóhelyettes hallott mindent... Mondták a többiek, hogy ne foglalkozzak vele, meg hogy jól tettem, hogy nem szóltam semmit és otthagytam, de akkor is... Baromira nem tudok megnyugodni. Még most is a sírás kerülget. Itthon is mesélem... anyám is csak les, de nem is bírtam elmondani sírás nélkül... Soha a büdös életben nem beszélt még így senki velem... Holnap négyszemközt beszélek az igazgatóhelyettessel és elmesélek az elejétől mindent neki, mert azt hiszem akkor fogok teljesen megnyugodni, az a bunkó faszfej meg ha hozzámszól, közlöm vele, hogy azzal beszéljen, akivel nem üvöltözik... Baromira nyugtalan vagyok...