Kismaci86 mindennapjai...

Hát mi is van ma? Hát hétfő... Nem kivételes nap ez. Tipikus hétfő. De utáltam reggel az ébresztőt, hogy kelni kellett... Nagy nehezen vettem a fáradtságot és felkeltem. Összeszedtem a holmim, elkészültem és vettem kaját a boltban.Aztán go a meló. Hívtak a negyedikesek moziba, de múlthéten elfelejtettem szólni a főnöknek, hogy elenged-e... Hát végül is úgy voltam ott, hogy vagy mehetek, vagy nem. Aztán nem csinált belőle problémát, szóval elengedett. Aztán a kollegámnak se szóltam, de más igen... aztán ahogy jött be ma, tök szarul esett, ahogy válaszolgatott... De kicsit kezdem unni, hogy én mindenkinek tegyem a szivességet, ha nekem kell valami, akkor meg éreztetve van, hogy én vagyok a szar... Áááá... Na meg persze volt olyan megjegyzés, ami enyhe célzás volt, hogy ott kell maradnia, meg őt nem hívják. De erről meg pláne nem én tehetek, hogy őt egyik osztály se hívja. Lassan már azt érzem, hogy még nekem kéne bocsánatot kérni, hogy engem hívnak ide-oda. Na mindegy... Szóval bementem dogát iratni, aztán meg elhúztam a buszmegbe, igaz hogy így többet fagyoskodtam, de nem volt kedvem már a suliban se lenni. A Rágcsávókat néztük meg. Reggel utánanéztam neten, és egy csomó negatív kritika volt. Hát mondjuk jó azért már én is láttam jobb filmet, de szerintem nem volt annyira gáz. Voltak benne jó poénok. Na meg a film alatt is... Mögöttünk egy másik suliból érkezők gyerekek voltak. Ezek mennyire neveletlenek... Mi is sokszor kiakadunk, de ezek... Basszus egész végig be nem állt a szájuk, a mi gyerekeinket piszkálták, dobáltak meg hasonlók... Persze egyik tanító néni se volt hajlandó rájuk szólni, végül is minek. A végén már én is kiakadtam. Utolsó pár percben a mögöttem ülő srácoktól érkezett a popcorn-os zacsi. Hát azért ez már sok... hátrafordultam és szépen megkérdeztem, hogy melyik volt. Röhögtek, és erre kicsit nem szépen ismét feltettem a kérdést. A válasz annyi volt, hogy mutogattak egymásra... A tanító nénijük les és semmi reakció, de minek is lett volna, lejött hogy ő is egy nagy tahó lehet. Aztán egy szép mozdulattal az egyik gyerek kezébe adtam a szemetét, hogy "Ez a tiéd még mindig... Köszi de nekünk is van..." Ekkor azért már érezte, hogy itt azért már túllépték a határokat... Aztán távoztunk... De akkor is na...mi lesz ezekből is ha felnőnek... de a tanárok is... az lenne a feladata, hogy megnevelje, nem? Vag megint én vagyok az, aki másként gondolja, de nem... mert a többiek is így gondolták ott. Na hogy ne csak a negatívumokat írjam le... Kaptam egyik kislánytól egy szerencse teknőst. Azt mondta, hogy mindig tartsam magamnál, és akkor szerencsém lesz... Cuki kis kék teki...