Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek. Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni...
Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra. Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya.
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem tőrödnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott.
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj, amíg nekem van, lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.
A négy gyertya...
2009.11.01. 18:20 | Kismaci86 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismaci86.blog.hu/api/trackback/id/tr911491319
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek