Kismaci86 mindennapjai...

Hát az élet cseppet sem tündérmese. Pedig de jó lenne, ha minden úgy működne, de hát nem... Valahogy az életem nem igazán úgy alakul, ahogy szeretném...
Ha összegezve nézem a hetem, akkor egy szóval tudom jellemezni... Borzasztó... Egyre inkább azzal szembesülök, hogy tehetetlen vagyok. Most hogy már melózok, egyáltalán nem könnyű az élet. Addig míg kicsi voltam, semmi gondom nem volt. De most... Valószínű ettől is vagyok ennyire érzelmes lény, mert a többséghez képest én szerintem sokkal sebezhetőbb vagyok, hiába nem látszik rajtam. Annyire a szivemre tudok venni bizonyos dolgokat, amiket nem kéne, de hát ilyen vagyok. Tudom, tudom hosszútávon ismét csak magam csinálom ki, de na.... Érzelmileg most megint az összeomlás határát súrolom. A meló is... Pénteken a gyerekek nem kicsit idegesítettek fel. El se tudom képzelni, hogy hogy van bennük ennyi szemétség. Az egyik már egy hete azzal izél, hogy ez nem így van, az nem úgy van, mintha ő jobban tudná... Egy idő után baromi idegesítő. Aztán a másik az, hogy mintha a falnak beszélnék, egyesek azt hiszik, hogy mindent megtehetnek. Akkora bunkó parasztok, hogy hihetetlen. Ja és előre közölték, hogy a nyíltnapon majd olyanok lesznek, mint a kisangyalok. Baromi jó lesz. Nehogy már a szülő azt lássa, hogy milyenek valójában... Aztán nehogy oké legyen már minden, itthon is mindenért hallgathatok. Ma is... én nem tudom, de tuti front van... Ma senki nem vett emberszámba, de senkinek nem is tűnik fel, hogy ez nekem milyen szar. Túl érzékeny vagyok...