"Platón már rég megmondta, hogy nem az a legjobb gyomor, amelyik kihány minden táplálékot."
(Voltaire)
Már gondolkoztam azon, hogy mi lenne ha nem írnék, de csak arra jutottam, hogy ez a későbbiekben is segíthet nekem. Na meg részből meg van a tanulság is minden szempontból, így azt hiszem már csak a magam részéről megéri... Őszintén szólva már baromira várom a péntek 4 órát, mert a szokásosnál is borzalmasabb ez a hét. Eszméletlen fárasztó, pedig nincs is mellette semmi más most. Szerintem most jön az ki, hogy hétvégén se pihentem ki magam, hanem inkább elmentem melózni. Lehet éppen ezért voltam ma olyan "feszült". Már kezdődött azzal, hogy kora reggel nyomorogni kellett a buszon. Ja meg persze először megküzdeni a feljutásért, mert a kis "ribancok" rá vannak cuppanva a buszsofőrre, pedig tök öreg, de hát kinek mi jön be. Én valahogy nem tartom ezt menőnek, de ezt ők tudják. Aztán a suliban... Már második órán elment az életkedvem, mert alapból úgy fogadtak a gyerekek, hogy lehet hogy jövőhéttől visszajön a tanár akit helyettesítek. Persze néha azt érzem, hogy ez tök sok, de basszus már megszoktam... rossz lenne abbahagyni. Persze kiderült, hogy ezt az osztályfőnök mondta nekik, de az egész nem is így van... Csak tudnám, hogy mi a francért kell ezt megbeszélni az osztállyal... Nekik ehhez az egészhez semmi közük. Ezek után érthető, hogy miért van az az érzésem mindig ott náluk, hogy utálnak. Sőt el is tudom képzelni, hogy uszítva vannnak ellenem. Egyszerűen nem értem, hogy miért a gyerekkel kell az ilyet közölni először... Nem kicsit ért váratlanul az egész. Aztán a másik osztályba is eljutott ez a hír, de már akkor tudtam a szitut és elmondtam nekik, hogy egyenlőre még én vagyok... És ami ezután jött... Tényleg látszott rajtuk a boldogság, hogy én maradok és nem igazán szeretnének megválni tőlem, és azért ez kárpótolt valamennyire :) szóval mégsem velem van itt a gond. Aztán jött a pihi délután, ahol ismételten nyugi volt. Vagyis nyugisnak mondható volt... Hazafelé meg sikeresen megszívtam, mert a busz nem indult el, félútig eljutottam vele, aztán meg jött a segítség és így kicsit késve, de hazajutottam. És most jön a jól megérdemelt pihi...
Utolsó kommentek