Álmok... álmok... most már komolyan kezdem elhinni, hogy az álmok azért vannak, hogy segítsenek nekem. Tarthat bárki bármilyen hülyének. Igenis van valami alapja... Most, hogy megint döntésképtelen vagyok, ekkor jönnek ezek az álmok. És igen megint vele álmodtam. Nem hiszem, hogy ez a véletlen szüleménye lehet. Valahogy hihetetlen. Az is tény, hogy csak azokkal álmodok, akik közel állnak hozzám. Megint vele álmodtam és megint olyan szép volt minden. Megint... Erre mondják, hogy szép dolog álmodozni, de ha most megfutamodnék, akkor az nem én lennék. Persze a tisztázás dolga megint az én kezemben van, de nem merek lépni, mert félek. Igen félek... Már annyiszor levezettem magamban ezt az egészet, de nincs mit tenni... félek... Eközben leírhatatlan vonzalmat érzek... Csa a szitu megint az, hogy nem akarom saját magam megszivatni, mint legútóbb, de hát akkor is ki gondolta előre, hogy majd ez lesz belőle? Senki... Vagyis ő tudta, mert amilyen szemét ember, már előre tudta, hogy mikor mit csináljon és mit mondjon... Titokban róla álmodozom... de miért titokban? Mert baromira zavar, hogy ott a csaja... Nem kerülhetem örökké... Egyik percben így látom... A másikban úgy...
Szedd már össze magad végre és tenyél pontot az ügy végére, mert így saját magad szivatod... Őt akarod? Hát akkor hajrá...
Utolsó kommentek