Kismaci86 mindennapjai...

Na ez a kép teljesen beleillik a mai napomba. :D Ismételten megrázó volt hajnalban kelni. Nem nekem való ez. Utálok hajnalban utazni. Az a furcsa, hogy egyik pillanatban azt érzi az ember, hogy fúúú tök üres minden, aztán meg azt, hogy úristen hova megy már most ez a sok ember? :D Aztán a buszon láttam egy buzit. Tuti, hogy az volt és tuti hogy neki a buszsofőrök jönnek be :D Már én éreztem magam kellemetlenül. Aztán bent a suliban... Baromi fárasztó egész nap fegyelmezni, mert állandóan sikerül kifognom azokat az osztályokat, ahol probléma van. Az első óra még el is ment, de utána... mehettem oda, ahol nekem is állandóan problémám volt. Eszméletlen, hogy milyen neveletlen gyerekek vannak. Nem hiszem el, hogy ezekre sehogy nem lehet hatni. Azért ha lenne rá lehetőség tuti, hogy jól szájbaverném az ilyeneket, mert baromi idegesítő, hogy úgy beszélnek egy felnőttel, na meg egy tanárukkal, mint a kutyával. Aztán mentem tovább. Megmondtam, hogy mit kell csinálniuk és dolgoztak egyedül. Aki hamar elkészült, azzal irattam fogalmazást :D Lettek érdekes mondatok.
- "A termünkben van egy 300 éves zongora." Háhhá de vicces, hogy hogyan látjuák a környezetüket a gyerekek, ahol nap mint nap vannak.
- "Nem valami tiszta iskola, de nem is olyan piszkos. A tornaterem olyan mint egy sivatag. Nagyon poros, meg lehet ott fulladni." Csak vajon azzal tisztában vannak-e, hogy a piszkot ők hordják be, és ők dobálnak el mindent, nem más... ők...
- "Az iskolában annyian vagyunk mint az oroszok." Hehe jó hasonlat, de lehetne több gyerek is, de tényleg sokan vannak.
- "Ő kedves tanárnéni, de néha morcos tud lenni." Ezt rólam írta az egyik kiscsaj. Javítok, Nem nem morcos vagyok, hanem ideges, mert sokszor nem tudom elviselni a szemétségüket, de nem is kötelességem elviselni.
Az ilyen napok után kész felüdülés a kicsikkel lenni délután. Viszonylag nyugi volt, de túlélhető volt. Sajna nem sikerült hamarabb hazaérnem, de így is jó volt...