Kismaci86 mindennapjai...

Biztos van mindenkinek ilyen napja. Egyszerűen olyan, mintha valaki direkt azt akarná, hogy minden el legyen cseszve. Már kora reggel az telóra ébredés se ment egykönnyen. Aztán a buszra ahogy vártam, láttam hogy a kiscsaj megint melózik a boltban. Ilyenkor olyan feszült leszek. Pedig szerintem nincs okom rá, mert tudom, hogy ha ő kellene, akkor őt hívnák hétvégenként is, és az a meglátásom, hogy ha nagyon kell, csak akkor hívják. Aztán irány a meló. Baromi élvezetes hajnalban utazni... Egyenesen imádom. Az a szerencse, hogy nem utaztam egyedül. A buszon megint szembesültem azzal a ténnyel, hogy a hegyesfülűeknek mindent lehet. Aztán ha valaki szólni mer rájuk, akkor még ők vannak felháborodba, utána meg a reakciójuk az, hogy kiröhögik a másikat, mert nekik ez úgyis természetes, hisz minden megengedett nekik. Röhej... Vagyis inkább szánalmas. De hát a kormány akarta, hogy támogassuk ezeket...
A suli. Jaj istenem. Még jó, hogy péntek van. Olyan rossz, hogy kora reggel alig van ember az utcán. Semmi élet még. Ugyanez volt a suliban. Utánunk jött mindenki még. Az első óra kész kínszenvedés volt matekból. A kis hülyék egyszerűen nem tudják megérteni, hogy ha azt kérek, akkor csendbe kellene lenniük. Én nem tudom, hogy hogyan zajlik ott egy óra, ha az ofő tartja, de engem baromira idegesít, mikor magyarázok és közben folyamatosan dumál nem is egy gyerek. Aztán kérdezem ki az aki nem érti... Erre :D felteszi a kezét két gyerek. Mondom nekik mégegyszer. Na mondom így érthető? És ekkor közlik, hogy ők eddig is értették... Mondom akkor minek jelentkeztetek? :D Hát csak úgy... Köszi... Aztán második órában kicsit szabályt szegtem, mert óra közben nem lehetne kajáltatni, de én már az elején elkezdtem :D mert óra végén indulnunk kellett a színházba. Kellett is ez az egy óra, mert olyan lassan esznek, mint a csigák. Aztán időben elkészültünk és mivel mi mentünk elől, így el is indultunk. Elvileg bábszínházba mentünk. Vagyis olyan előadásra. Először azt hittem, hogy azért csak nem lesz annyira gáz. A rossz gyerekeket magam köré ültettem, hogy ne legyen gond velük és ők már türelmetlenül várakoztak. Az elején már éreztem, hogy itt valami nem fog stimmelni. Felbukkantak a bábok, aztán előjött egy öreg fickó. Gondoltam ő a mesélő. Végül is fogjuk rá. :D Aztán előugrott másik 2 öreg, egy nő meg pasi. Az egyik kezükön ott a báb.... Hát szerencsétlen gyerekben nem is tudatosulhatott, hogy mi is az a bábszínház. :D Aztán az egész tök röhejes volt, vagyis inkább ez is szánalmas. Egyszerűen nem tudtam hova nézni, hogy ilyen létezik. A gyerekek folyamatosan kérdezgették, hogy most mit mondott??? Aztán magyarázzam el nekik, hogy nyugi én sem értem, nincs semmi baj. Aztán mikor a kis elsős közli, hogy "ez tök gáz", akkor ott már tényleg gond van. :D Megtanítottak a gyerekekkel egy idióta szövegű pár soros dalt, de mikorra visszaértünk a suliba közölték, hogy ők ezt a szart nem éneklik el többet. Na akkor mindent le is írtam, hogy milyen jó volt. Szánalmas ahogy 2 öreg ember ebből akar meggazdagodni. De ráadásul egy csomó pénzt el is kértek érte, de franc se gondolta, hogy ez ilyen lesz... Ezután mentünk vissza a suliba és még engedtem őket egy picikét játszani, mert előbb nem engedhettem haza őket. Aztán hiába írtuk be, hogy nem lesz napi és mikorra jöjjenek a gyerekért... Volt akiért sokkal később jöttek, de valahogy ezen nem lepődök meg. Elég sok szülő nem foglalkozik a gyerekével...
Délután hivatalosak voltunk a nőnapi ünnepségre. Tavaly angolosan távoztunk, így idén megvártuk a végét. A csúcspont az operett énekesek voltak. A pasival nem is volt gond, mert ő elég laza volt, de a csaj... Egyszerűen a falra tudnék mászni attól, hogy ha valaki erőltet valamit. Ő nem csak a mosolygást erőltette, hanem néha az éneklést is. Volt amit annyira gusztustalanul adott elő... Lehet meg kellett volna tanulni előtte, de akkor is borzasztó volt. Mindenki kapott virágot, utána meg sütit. De hát ez a mai nap nem volt valami hej de jó :D Bezzeg késő délutánra még a nap is kisütött :D