Kismaci86 mindennapjai...

Ez a blog a mindennapjaimról mesél. Jó, rossz, boldogság, szomorúság... Ez az élet. A blog rólam szól! A velem történtekről...

kepleirasa
Never let the fear of striking out keep you from playing the game!

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Kedvenc zeném

Utolsó kommentek

  • csavarhuzo77: @Kismaci86: mert győzike, meg pákó, meg hasonszőrű "ikonok" uralják a médiát. és ma már nézni KELL... (2010.11.10. 09:33) Helyesírási titkok...
  • Kismaci86: @csavarhuzo77: Csak tudod ezzel a gond az, hogy ha meg szóváteszem, akkor még én vagyok a rossz me... (2010.11.07. 12:04) Helyesírási titkok...
  • csavarhuzo77: nem gondolom, hogy szakmai ártalom lenne, mert nekem semmi közöm a "szakmához", de nagyon tud ideg... (2010.11.07. 09:54) Helyesírási titkok...
  • ThomaX: Igen sajna vannak aki csak a kulsot nezik kivetel meg eleg keves... En is mindig olyanokat fogok k... (2010.10.12. 00:08) Külsőségek...
  • Richard_A: Szia! Hogy vagy? Én örömmel jelenthetem, hogy sikerült lefogynom :) (2010.04.26. 11:05) Egy zsúfolt nap...
  • Utolsó 20

Látogatók száma

Önálló vagyok...

2010.08.25. 21:29 | Kismaci86 | Szólj hozzá!

Egyre később kelek. :D Nem mintha odaérnék időben, de egyre több dologról mondok le reggelente. Sokszor volt az, hogy még ezt megcsinálom, azt is, amazt is. Máig már odáig jutottam, hogy mikor már tényleg nem lehet tovább aludni, akkor gyorsan felkelek, felöltözök, megmosakszom és go a melóhelyre. :D Tök vicces, de a 10 perc is 10 perc. Reggel szólt a kisfőnök, hogy nem kell buszoznom, mert elvisznek vezetni, mert mennek ők is arra. Hát jó... :( :D Reggel életkedvem sincs, ma meg főleg nem is volt, ráadásul még velük is menni... Hát jó... végül is nem kellett annyit várnom. Még indulás előtt jól felbaszta az agyam egy ilyen beszólással, hogy "hova sietsz ennyire?", hát anyádba gondoltam magamban... 10 percem volt arra, hogy összeszedjem a cuccom, pisiljek és fizessek, de baromi hosszú sor is volt. Persze nem hagytam magam, meg ahogy hátatfordítottam neki és otthagytam, akkor esett le neki, hogy rohadtul leszarom. :D Erőt vettem magamon és kis kedvesen jópofát vágtam az úton hozzájuk. Túléltem és jött a következő akadály. Akadály? Nem is tudom, hogy nevezzem. Talán inkább megpróbáltatás. Baromira nem is volt kedvem sem menni a hétfői nap után. Kell a jogsi, már így a végén nem adhatom fel, így nincs mese menni kell alapon beültem a kocsiba. Ahhoz képest, hogy mit vártam, megint nem azt kaptam. Velem soha nem kiabált, mindig elmondta rendesen a dolgokat meg minden, csupán a hétfői nap volt necces. Szóval az első órában az általam húzott vizsgaútvonalon mentünk keresztül. Az első 5 perc után azt mondta, hogy gyerünk vissza az elejére, mert ez így nem jó, meg amúgy se jó fele mentünk. :D Szóval az egyirányú utat nem gyengén benéztem és nem soroltam az út bal oldalára. Aztán egy jobb kisíves kanyarban átcsúsztam az út bal oldalára és egyik kanyarban állítólag nem ment az irányjelő, pedig én láttam, hogy ment. Na mindegy. Ezután az egyívben való megfordulás simán ment és a párhuzamosan két kocsi közötti megállás is összejött, mert nem kellett tolatgatnom. A második órában válaszhattam, hogy merre megyek. A végén azt mondta, hogy a közúti tereppel semmi gondom nem lesz a vizsgán, de a városiba is csak figyelni kell. Szóval a végén elgondolkoztam, hogy amennyire nem akartam menni, most annyira jó volt ez az egész. Aztán mázlim volt, mert tesóm még épp bent volt a városban és így előbb hazajöttem. Ez épp kapóra jött, mert így be tudtam vinni a hivatalba a papírjaim. Most már hivatalosan is meg van minden és azt mondták, hogy 2 nap még ellenőrzik a dolgokat és annyi idő még eldöntik érvényes-e a jelentkezésem. Aztán délután a boltban meló megint... Már őszintén szólva most unom a sok pletykát, az egymás háta mögött ócsmárlásokat és ezt nyíltan meg is mondom, mert utálom a kétszinű embereket. Aztán a nap zárásaként? Nem mert a napnak nincs még vége, de baromi szarul esett, hogy hazajöttem és anyámnak valahogy megint én voltam a listáján. Délben is magyarázott összevissza, hogy keressek meló (!) igen én, aki most is melózik... Most is hazajöttem este és minden szarba bele kellett kötnie, morogni kell stb stb. Egész nap melózok és még itthon is ezt kell elviselnem. Hihetetlen... Aztán tök véletlenül találtam rá, hogy ő délután a neten állásokat lesett nekem (!), igen nekem. Hihetetlen. Ezen úgy felhúztam az agyam, hogy csak na. Hogy jön ő ahhoz, hogy bármit intézzen helyettem? Mintha egész nap itthon lennék és lógatnám a lábam. :( Baromi szar érzés, mert soha nem voltam ilyen. Mintha nem lennék önálló.... Eddig mindenhol megálltam a helyem. Ráadásul nem egyszer elmagyaráztam neki, hogy maradok a boltban, mert...
1) Igaz, hogy fárasztó, de helyben van...
2) Igaz, hogy 6 órásba vagyok bejelentve, de 85-öt kézhez kapok, jó meg is dolgozok érte, de a mai világban ez már jónak számít
3) A mai világban melyik az a munkahely, amelyik tolerálja azt, hogy elmegyek vezetni munkaidőben és majd vizsgázni is? Semelyik...
4) A főnök megértő és szerintem elég korrekt...
A lényeges dolgok megvannak, szóval egyenlőre marad ez, főleg addig amíg nem találok mást. Persze a főnökkel nem tudtam beszélni ma, de megigérte, hogy holnap jön, mert üzentem neki. Megbeszélem vele a doldokat és remélem minden folytatódik reggel tovább. Remélem legalább ez összejön...
 

A bejegyzés trackback címe:

https://kismaci86.blog.hu/api/trackback/id/tr812247830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: meló én vezetés érzelmek
süti beállítások módosítása