Kismaci86 mindennapjai...

Reggel azt éreztem, mintha nem is hétfő lenne. Olyan tök jó volt minden, sütött a nap, tök jó kedvem volt. Olyan kedvem, mintha szerelmes lennék. :D Persze hamar szembesültem vele, hogy mégis csak hétfő van. Pl. mikor bementem a gyógyszertárba. Ahogy beléptem az ajtón, azzal a lendülettel ki is fordultam. Hát én még ennyi embert soha nem láttam ott. Mozdulni nem lehetett, mint az oroszok, annyian voltak. De délután senki nem volt, így mázlim volt, gyorsan végeztem. Aztán inkább elindultam melózni. Először még ott se volt gond. De aztán... Mikor a tanulásra került a sor, mindenki átváltott nem rendesbe. Vajon miért jó ez nekik? Persze a java vette a lapot és csendben dolgozott, de a másik fel... Egyik fülükön be, a másikon ki. Aztán egyik kissrác közölte, hogy "leszarom" és meg visszaválaszolva közöltem, hogy "én is leszarom, szóval távozhatsz az osztályból". Persze nem kicsit pöccentem be, mert ez az egyik olyan dolog, amire ugrok. Kis seggdugó, oszt még azt hiszi, hogy beszólogathat. Persze ilyenkor a többi síri csendben dolgozik tovább, de neki eszébe sem jut bocsánatot kérni. Aztán szépen minden oké, dolgozik mindenki, aztán mikor a kajáról van szó, üvölt mindegyik, mint a fába szorult féreg. Én meg ilyenkor mondhatok bármit, egyik fülükön be, másikon ki. Mint a disznóólban. :S Szörnyű... Ezekszerint így esznek otthon is. Aztán az udvaron ismét ordítozás agyba főbe. Egymással szemben állnak és üvöltenek egymással. Mintha a másik süket lenne, vagy ettől jobb lenne minden. Mit érezhetnek ilyenkor? Aztán a meló végén felfedeztem egyi kgyereknél egy műanyag villát, rögtön kidobattam. Ott szaladgálnak vele, ráadásul az egyik nem rendes gyerek. Az kell hogy essen el, legyen valami baja, szúrja ki a szemét vagy vmi, és annyi a melómnak. Nem hiányzik ez. Se neki, se nekem. Persze jött a pukkadás a a villa gazdájától, hogy akkor holnaptól kiiratkozik a napköziből stb stb. Mondtam neki azt is elmondhatja otthon, hogy hogy viselkedik velem, társaival és milyen gusztustalanul tud beszélni. Erre a reakció annyi volt hogy "tudják milyen vagyok"... Na igen, ismét a szülői nem törődésnél lyukadunk ki. Már komolyan elegem van ebből. Az én egész napom is el tudják cseszni. Nem én vagyok az anyja meg az apja, hogy én neveljem meg. Ha ők nem csinálnak semmit akkor mit akarok én??? Velem is lekezelően viselkedik, hogy neki mindent lehet... Hát otthon igen, de én nem engedek meg bármit. Ha nem tetszik akkor nem jön napközibe. Ennyi. Aztán már úgy örültem, hogy jöhetek haza. Siettem, hogy minél előbb az utcán legyek. Még délután elmentem kaját venni a halaknak. Fagyasztott szúnyoglárvát hoztam, hátha ezt jobban eszik. De nem... Valamiért nem akarnak enni. :( Nem tudom, hogy mi lehet a gond. :( Már kezdek aggódni értük, de nem látszódik rajtuk, hogy bármi gond lenne. Este még kis futás, meg torna, most meg a pihi...