Kismaci86 mindennapjai...

Mikor aludhatnék, akkor hajnalok hajnalán szokás szerint kipattan a szemem. Ez volt ma is. Mondjuk nem is volt baj, mert mennem kellett a dokihoz. Egész reggel azon idegeskedtem, hogy vajon mit is mondjak? Hazudjak? Vagy mondjam az igazat? Sok várakozás után rámkerült a sor. Őszintén nem is volt kedvem hazudni. "Anita mondja mi a problémája!" "Csupán annyi, hogy szeretnék a héten táppénzen maradni ilyen, mert tesóm ballag..." Nem hittem, hogy ilyen jó fej lesz. Vette a papírt és szó nélkül kiírt. Persze én meg adtam neki pénzt, mert azért lássuk meg nem mindenki tenné ezt meg. Aztán itthon kitalálták, hogy mivel úgyse melózunk, meg tesóm se megy suliba, akkor elmehetnénk vásárolni.  Túl sok kedvem nem volt hozzá, de menjünk... Útközben kitaláltam, hogy ha már úgy is ott vagyunk, akkor megnézhetnénk az autós sulit. Bementünk és mondták, hogy már holnap lesz egy megbeszélés, arra menjek el és mindent megbeszélünk. Hát de ilyen gyorsan? Nem számítottam erre, hogyha belekezdek, akkor pörögni fognak az események. Na jó inkább az van, hogy baromira parázok emiatt és nehéz elkezdeni. Aztán mondták, hogy  most van olyan "akció", hogy ha viszek egy embert, akkor az elméleti díj feleződik. Tesóm rögtön mondta, hogy hallotta, hogy az egyik kissrác menni akar és majd beszélünk vele... Ezután egy gyors bevásárlást csináltunk, persze 1-2 dolgot el is felejtettem, de megesik az ilyen. Itthon nekifogtunk a nagy takarításnak, mert ha már beteg vagyok, akkor van egy csomó időm ugye... :D Én már hamar végeztem a szobámmal, mert már hétvégén a nagyját megcsináltam. Aztán jött a konyha, végül besegítettem tesómnak is. Este még kimentünk a kissráchoz, hogy komolyan gondolja-e, mert így ők is, meg mi is jól járnánk. Azt mondták, hogy holnapra átgondolják... Hát kíváncsi leszek... Jó lenne, ha legalább egy ismerős lenne... :D Aztán kicsit így gondolkoztam, hogy nem mentem melózni... Picit szar érzés, hogy akikkel elvileg "jóba" vagyok, azok nagy ívben le se szarnak. Pedig azt hittem, hogy majd kapok üzit, vagy valami... De nem... De legalább rájöttem arra ismét, hogy kikre lehet számítani. És most örülök, hogy senkinek nem szóltam előre, igaza volt anyának, hogy mindenki csak a saját dolgával foglalkozik, mindenki leszar mindenkit... Na de most jön a jól megérdemelt pihi...