Kismaci86 mindennapjai...

Péntek:A korai kelés után első utam az orvoshoz vezetett. Már az furcsa volt, hogy soha nme jön időben, de pénteken sikerült még előbb is ideérnie. Nem voltak sokan és így tök hamar sorra kerültem. A köszönés után első kérdése a dokinak az volt, hogy "Na meggyógyult Anita?:)" Persze... :P Pillanatok alatt megkaptam a papírom és jöhettem is haza. Vittem nekik sütit is hogy egyék meg, mert azért normálisak voltak, nem izéltek ezzel. Aztán rögtön irány a városba a csokorért. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk bejutni, mert bolondok háza lesz. Így is volt. A hülye ballagások miatt már a bejutás necces volt. Úgy bírom mikor a ballagásokkal így szivatják a népet. Ugyebár ne legyen szombaton, mert az elseje, akkor ne kelljen már senkinek sehova mennie. Aztán ha már péntek, akkor legyen idióta időpontokban, hogy akinek több helyre is mennie kell, az nehogy odajusson. Délelőtt 9, délelőtt 10, délután 1, délután 2, délután 5 óra... stb stb. Nagy nehezen megszereztük a csokrot és indulás haza. Ahhoz képest, hogy egy csomó pénzt kiperkáltunk, én nem voltam elájulva a virágtól. Annyi pénért már álomszépet is lehetett volna csinálni. Persze ez az én saját véleményem, de hát mindegy. Még anyák napjára vettünk anyának egy virágot, amivel simán lebuktunk itthon, mert váratlanul megjelent mögöttünk, így kénytelenek voltunk előre odaadni neki. Aztán itthon a készülődés, amiből már-már annyira elegem lett. Összeszedtem magam és elkezdtem készülni én is, mert nem gyengén 1 órával előbb oda kellett érnünk, mert tesómnak mennie kellett, nekünk meg azért jó volt helyet találni. Így hogy mi is előbb mentünk, így is már annyian voltak ott, hogy csak na. Nem szép dolog, de én halálra röhögtem magam. Alapból nem értem az emberek öltözködési stílusát. Az fix, hogy pár éve, mikor mi álltunk sorfalat a ballagóknak, akkor az ofő olyan szinten fogott minket, hogy nem mertük volna megtenni, hogy úgy öltözködünk fel, mint aki most jött a sarokról, vagy hogy odaálljunk farmerban. Hihetetlen, hogy ezek a "mai" fiatalok hogy tudnak felöltözni. Szóval nem szép dolog, de én pár embert kiröhögtem. :D Vajon miért kell úgymond "szakadt" harisnyát felvenni??? Miért jó feltünősködni? Soha nem fogom megérteni. Aztán a következő poén... :D Jöttek a ballagók, bőszen kamerázunk, egyszer csak mellettem a nőci bekiabál a sorban menő lányának, hogy "Szénsavas vagy mentes vizet vegyek neked???". Ránézek, hogy ez most komoly? És az, mert visszaválaszolt a csaj, hogy "hát persze, hogy menteset". Bláááá sok majom. :D Aztán túl lettünk rajta, jöhettünk haza és jöhetett a további feszültség. A sok kaja, a süti, a pia... A lényeg az, hogy mindenkinek ízlett minden, és mindenki jól érezte magát. Ennek örömére mindenki evett-ivott. Mi is. Én is. :D Mondjuk mire a kajához jutottunk, én már nem is voltam éhes, mert ahogy csináltuk a sok kaját, úgy teltem el vele, és mire ott volt előttem, nekem már csömöröm volt tőle. Jól éreztem magam, nem fogom tagadni, hogy ittam, nem is keveset, vagyis inkább a baj az volt, hogy kevertem. De a lényeg akkor is azon van, hogy jól éreztem magam és legalább akkor nem a problémáimmal foglalkoztam. Igaz az utolsó vendégünk bőven éjjel fél 12 után ment el, így nem korán kerültünk az ágyba, de a nagyját el is mosgattuk, meg el is pakoltunk, hogy kevesebb legyen másnapra. Szóval jó volt a nap. 
Szombat: annak ellenére, hogy előző nap majdnem mindent elpakoltunk, és alhattam volna, így nem tudtam, mert már 7-kor kipattant a szemem. Pedig jól esett volna. Hát nem voltam a toppon tegnap ez tény. Mi a tanulság? "Ne igyon, aki nem bírja!" Délelőtt még pakolás, mosogatás, pakolás és mosogatás. Délután már jött a lazulás, az édes semmittevés, ami persze nem volt. Pakolgattunk, én neki fogtam vasalni és estére már éreztem, hogy igaz, hogy nem melóztam sokat, de elfáradtam. Ja és estére megint jött a morgás, meg a kötözködés...
Ma vagyis vasárnap: Hosszú idő óta ma reggel úgy ébredtem, hogy baromi sokat aludtam. Már nagyon rámfért. Baromira rámfért. Mivel sokáig aludtam, így nem sok mindent csináltam délelőtt a kajáláson kívül. :D Szó szerint a lazulás napja a mai, mert tudom, hogy darabig megint nem lesz ilyen... Igazából már minden bajom van, hogy ennyi ideig nem melózok, mert nem szoktam ehhez hozzá. Baromi rég volt már az is, hogy hétvégén nincs meló. Már szinte ráálltam, hogy mindig megyek és ez most így fura. Jó persze nem azt mondom, hogy nem jó érzés, de akkor is... Emellett még mindig bennem van az, hogy egy rohadt sms-t nem kaptam senkitől, pedig azt hittem jóba vagyok velük. :( Tévedni emberi dolog. :) Nincs mit tenni, túl kell tennem magam rajta. Aztán a mai nap folyamán szembesültem megint azzal, hogy én vagyok a kamus. annyira rosszul érint ez. Itthon is ezt hallgatom, mert ha anyám szeme láttára is csinálok valamit, akkor is az ellenkezőjét fogja mondani, de már megszoktam. Ha meg megvédem magam, én vagyok a hülye. De lesz ez még így se... Csupán szarul esik az, hogy ha azt hiszik csak kamuzok. Annyi az egész, hogy nem nyílok meg akárkinek, de ennek az oka megvan.