Ismételten azon a ponton vagyok, hogy kedvem sincs írni. Vagyis inkább fogalmazhatnánk úgy, hogy egyáltalán nincs szükségem mostanában a blogra. Nem azért, mert nincs miről írni, hanem mert valahogy nem visz rá a lélek. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Mindig történik valami, amit azért később jó lenne/lesz visszaolvasni, de ugye minek erőltessük? Nem hittem, hogy fogom ezt érezni mostanában, hogy kezd elegem lenni a suliból. Vagyis ezt mindenki gondolja, hogy lesz, de nem 2 év után mondjuk. Nem igazán érzem jól magam mostanában a meló helyen. Talán azért, mert én nehezen viselem el a fejetlenséget, meg érzelgős vagyok. Vagy a franc se tudja. Mindenesetre egyre többet van az, hogy nem értem az embereket. Mindenki a saját érdekeit nézi ez oké, de nekem pl. eszembe se jutna az, hogy akivel esetleg jóba vagyok, annak keresztbe tegyek. Márpedig ez megy most nálunk. Látszódni nem látszódik a feszültség, annál inkább érezhető. Márpedig ha érezhető, ott már nagy gáz van. De nincs mit tenni, jobb az arany középút. A suliban minden nap megkapom az ellenőrzést, amit nem nagyon értek. Eddig semmi ilyen nem volt, Pár hete meg szinte mindennap többszöri dolog ez. Már nem sok van hátra...
Kedden osztálykirándulásra hívott a két negyedikes osztály. Mikor korán kell kelni, akkor az embernek semmihez sincs kedve. Nekem se volt kora reggel, főleg úgy, hogy tiszta depisen mentem be. Ennek az oka a srác, mert basszus nem tudom kiverni a fejemből... A lényeg, hogy mentem reggelről, vagyis hajnalban és elindultunk. E
kkor még oké volt minden. Aztán kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert úgy jött le az egész szitu, hogy a szülők szóvátették, hogy én miért vagyok vendég? Mondták, hogy nem kell semmit fizetnem, mert ugye pedagógus igazolvánnyal szinte mindenhová be tudok menni ingyen, így csak a busz lenne, de azt meg pláne nem kell fizetni. Mondtam a többieknek, hogy én ebből nem csinálok problémát, így kifizetek mindent. Mondták, hogy nem kell, de látszott a szülőkön, hogy nem igazán díjazzák ezt. Hát vannak érdekes emberek... Az időnk tök szar volt először, de a végére jó lett.
A Csodák Palotájában voltunk, ami igazság szerint engem nem vett le a lábamról, bár voltak érdekes dolgok. Aztán mentünk a Pálvölgyi-barlangba, cseppkő barlang. Az már érdekesebb volt a számomra, de a kedvem akkor se lett jobb... Hogy vigyorogjak így? Nem vagyok kétszínű, hogy mindneki pofájába beleröhögjek... Egyre jobban szembesülök az idióta emberekkel, akiket nehezn tudok elviselni...
Utolsó kommentek