Egész éjjel sajogott a bal csuklóm. Annyi volt az egész, hogy tegnap este betettem a helyére a bicajt és valami nem jól sikerült. Soha nem volt még így megrándulva, mert csak az lehet. Már a melóban annyira fájt, hogy kénytelen voltam hazatelefonálni, hogy valaki dobjon át nekem fájdalomcsillapítót. Nem veszek csak úgy be, szóval ha már nyavajgok, akkor az már tényleg fáj. Az volt a szerencse, hogy ma csak 10-ig melóztam, mert nem is nagyon bírtam volna. Nem is éreztem jól magam munka közben sem. Titokban reménykedtem benne, hogy láthatom, de ez van. Hazajöttem és nekifogtam mágneseket önteni, mert még múltkor szóltak, hogy lesz valami jótékonysági vásár, és megköszönnék, ha adnék be valamilyen cuccot. Hát adok, csak meg kell csinálni... Szóval azt megcsináltam és most szépen szárad. Aztán nem bírtam tovább és írtam neki üzit, hogy hiányoltam... Jött a válasz, hogy a főnök volt mikor én voltam, Ő meg 10 után jött. Talán nem véletlenül volt ez... :( Olyan egyoldalú volt az egész megint, hogy csak na. Nem csoda, hogy kezdek ebbe beleunni. A francnak kell ez. Mi a francért idegeskedjek még ezen is?
Délután kivasaltam, amit ki kellett és nem sikerült rávennem magam a tanulásra, így nekifogtam egy új henna készítésének. Nagy nehezen kiválasztottam és elkezdtem. PEdig már annyiszor megfogadtam, hogy nem csinálok újat, mert így meg úgy. Akárhonnan nézzük, jól néz ki ha van valami az emberen és sokkal jobb mint a tetkó, mert ha megunom, akkor jöhet a következő minta. Csupán ez azért szívás, mert magamnak nehéz megcsinálni, de még jó hogy van sablonom. Másra simán rárajzolok bármit, de magamra... De tény, hogy most azért viszonylag türelmes voltam és még arra is vettem a fáradtságot, hogy másodjára is áthúztam, hogy szép barna legyen holnapra. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Így most narancsba jól néz ki, de már látom, hogy vannak gondok, mert valahogy olyan foltos lett. Tavaly is ilyen volt. Tuti a bőröm ilyen, mert máson nem lett ilyen. Aztán még száradt, addig nekifogtam tanulni. Vagyis csinálni a tesztkönyvet.
Annyi mindent kéne tudnom... :( Úgy félek már most a vizsgától, mert nem tudom mi lesz. Nem azt mondom, hogy nem tudok semmit, de sok mindent nem tudok... A koncentrálás se nagyon ment ma. Az egyik okot már leírtam, hogy miért, a másik meg, hogy anyám kb. fél óránként hívogatott valamiért. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem kell dolgozniuk... Mindig kitalált valamit. Már ott tartottam, hogy mivel nem érti meg, hogy tanulok, így olyan helyre teszem a telóm, ahol nicns térerő. Ez segített? Hát nem. Mit csinált? Felhívta apám és rajta keresztül üzengetett. Aztán felhívtam, hogy most már tényleg fejezze be, mert tanulnom kell. Azt hiszem így fél nap után fel is fogta. Mikorra sikerült volna már figyelnem, jött a teló, hogy indulhatunk bicajozni. Ezt meg nem igazán hagynám ki, mert kell a mozgás, mert ilyenkor legalább ki tudom kapcsolni az agyam. Persze ma ez sem ment, mert kattog összevissza mindenen. Itthon meg már megint nincs kedvem semmihez...
Utolsó kommentek