Kismaci86 mindennapjai...

Pont ma egy hete van az, hogy egyáltalán nem írtam. Nem éreztem annyi energiát magamban, hogy írjak. Mindennap úgy voltam vele, hogy majd, majd, majd... Azt tolódtak a napok és eltelt egy hét, persze így utólag meg már nem nagyon emlékszik az ember minden részletre, de megpróbálom a fő momentumokat összeszedni...
Szombat (1 hete): az a fránya korán kelés. Mostanában ezzel van a legnagyobb gondom. Mostanában ott tartok, hogy a hátam közepére se kívánom ezt a hétvégi melót. Ráadásul ez a nap hosszú is volt, mert cseréltem és délig melóztam, mivel a következő szombaton (vagyis ma) programom lesz... Tudtam, hogy Ő is melózik és tudtam, hogy találkozni fogunk. Az ismerősök azt mondták, hogy jó lenne ha elfelejteném stb stb. Nézzek át rajta... Hát így belegondolva nehezen tudtam ezt elképzelni, de a kivitelezés ennél sokkal könnyebben ment. Jött és simán Ő nézett át rajtam csak úgy... innentől kezdve tudtam, hogy nem fog nehezen menni nekem sem az átnézés. Persze nem volt jó érzés, de megtettem... Fura volt, de megtörtént... Aztán a délelőtt folyamán még találkoztam vele, de akkor is ez ment... Szóval ebből a szempontból semmi érdemleges nem történt. A délutánt próbáltam a pihenésnek szentelni, de nem nagyon jön össze mostanában, mert mindig elcseszem az időt valamivel.
Vasárnap: az alkalom, mikor pihenhetne az ember. Szokás szerint megint nem jött össze. Most azért nem, mert kelnem kellett, hogy ebédre legyen kaja, mert én csináltam és nem henyélhetek így 10-ig. Szóval csináltam a dolgom, főzőcskéztem, és nem azért mert én csináltam, de tényleg jól sikerült... Ezt bizonyítja az is, hogy elfogyott. Aztán délutánra bejelentkeztek egyik 'barátnőmék', hogy csináljak nekik hennát. Ez oké... Megbeszéltük, hogy jönnek 1-re. Erre írnak üzit, hogy fél 2-re tudnak csak jönni. Oké még ez is jó... mert nem mindegy a száradási idő, főleg úgy, hogy szar idő van odakint. Erre 2 után ide is értek... Hát az egyik dolog amit utálok, a késés. Nem tudom, hogy miért nem lehet ezt betartani. Aztán persze még jött a variáció, hogy jaj ne ez, jaj az, jaj inkább mégse, jaj mist akkor végül is mi legyen... Ez idegesít a legjobban. Főleg ilyenkor, mikor "késés van". Nagy nehezen sikerült kitalálni, hogy mit akarnak, megcsinálom és ktalálják, hogy ez még nem elég, mert mindkettőnek kell mégegy... Hát gondoltam szépeket magamban, hogy a francért találgatnak. Kemény 4 órám ment rájuk, a sok variálás miatt...
Hétfő: Délutánra kellett csak mennem vezetni. Jön megint az a rész, hogy aludhattam volna... DE... a szokásos de... mert az már mindig van. Ismételten hajnalban arra ébredtem, hogy remeg az egész ház. A barom nagy teherautók megint itt száguldoztak a főúton. Nem tudom, hogy miért nem tudnak rendes, normális tempóban átmenni ezek a falun. Persze van kivétel, de az kb csak 3%... Onnantól aludni már nem is tudtam. Délelőtt kivasalgattam, pakolgattam és jött a délután és mehettem vezetni. Útközben felhív a "barátnő", hogy a lábát nem fogta be a festék, mert foltos lett neki... Tisztára felidegesített, mert azt magyarázta nekem, hogy tuti leszedtem előbb a festéket, meg hasonlók. Akkor nyomban földhöz tudtam volna vágni a telefont. A sok hülye ember. Most nem azért, de mikor elment tőlem, akkor semmi baja nem volt a festéknek. Nem hogy örülne neki, hogy voltam olyan hülye, hogy 4 órán keresztül szenvedtem vele... mert nem jó akármi. Na meg az, hogy nem barnult még be neki... De ezt is értelmesen elmagyaráztam, hogyfolyamatosan fog sötétülni, de biztos velem van a gond, vagy nem értelmesen mondtam el. Kurva jól időzített, pont vezetés előtt... Lenyomtam 2 órát az autóban ebben a nagy melegben, aztán meg még mehettem elsősegély tanfolyamra is. Utolsó alkalom volt, aminek sok értelmét nem láttam. Csináltunk egy úgymond próba vizsgát... :S túl sok kedvem nem is volt hozzá, főleg, hogy még akkor is kattogott az agyam. Aztán mehettem haza. Este még találkoztam "a barátnőkkel" és meglestem a hennákat. Hát egyértelműen nem én basztam el, és mint később kiderült este még víz is érte, de még én vagyok szinte a hibás... Aztán még az este folyamán kaptam egy sms-t attól a pasitól, aki bepróbálkozott szerdán... Ilyen szöveggel, hogy van-e kedvem vele ebédelni a vizsga után... Szépen visszautasítottam, hogy sorry nem érek rá. "esetleg máskor?" Aztán szépen lekoptattam, mert nem az esetem na... Még este csináltam magamnak új hennát. Rájöttem, hogy imádom a sárkányokat. :)
Kedd: Fúúú így hirtelen nem nagyon tudom mi volt kedden, de voltam vezetni az fix...
Szerda: Napok óta az első nap volt, hogy nem mentem vezetni. Picit szokatlan is volt, meg fura. Mentem ugye előbb, mert elsősegély vizsga volt. Reggel vettem a fáradtságot és előszedtem a könyvet, amit kaptunk. Épp időben. :D Még mondtam tesómnak, hogy gyorsan regélje el nekem, hogy mit kéne tudni. Igazából azt mondták, hogy januártól bekeményítettek, hogy keményen buktatnak is és ezért én is beparáztam tőle. Az oké, hogy ott voltam a tanfolyamon, figyeltem, már ha nem a csávót lestem :D, de a könyvet nem igazán szedtem elő. Aztán odamentem a helyszínre és egy rakat ember. Úgymond túlzott jó ismerős nem volt, így külön leültem, majd csatlakozott a pasi is... Igazából én nem is akartam találkozni vele, de hát ez elkerülhetetlen volt, hisz állítólag miattam csinálta végig most ő is a tanfolyamot is. Na de jött és "taliztunk", de nem kommunikáltunk, csak köszönési szint volt. Látszott is rajta, hogy ő sem kíván semmiről beszélni, meg nekem sem volt mondandóm. Sajnos ez ilyen... Nem hazudhatok a szemébe. Aztán közelebb mentünk és jöttek ki folyamatosan az emberek, persze mosolyogva. Én már tök ideg voltam, mikor jöttek ki megint az emberek és senki nem akart menni. Hát mondom a faxom fog akkor itt szívózni, bemegyek lesz ami lesz alapon. Mindenki mosolygott és kezdett oldódni a légkör. Húzni kellett feladatot és egész végig azt motyogtam, hogy csak ne mérgezési feladat elgyen, csak ne ilyen... Nem ilyet húztam... A fuldoklós ismerősöm megmentése volt, meg a törött felkar rögzítése... Húúú mondom ez oké... Jöhet az újraélesztés... Ahogy a tanfolyamon csináltuk, a kanyarba se volt úgy. Frankón nem kellett végigcsinálni meg ilyenek, simán le is állított a pasi. Aztán a feladatoknál se mondhattam el mindent, megköszönték, kezembe nyomták a papírt és szó szerint kidobtak... Hát ezért kellett izgulni??? Ezek aztán nagyon komolyan veszik tényleg az egészet... Persze utánunk már be is idegesedtek, mert nem volt hajlandó senki bemenni, mert mindenki parázott, de nem volt miért. :D Visszagondolva még azt az időt is sajnálom, hogy előszedtem a könyvet. Aztán a papírokat összegyűjtöttem és bevittem a suliba. Mivel volt még időm, ezért beszélgettünk... Szóba jött a pasi... Hogy tudok-e róla hogy nagyon bejövök a pasinak? Hát ja tudok, mert már nekem is lejött. Meg szép lassan ki is derült minden. Aztán mondtam inkább azt, hogy én nagyon szerelmes vagyok, mert tudtam, hogy minden infó eljut a pasihoz... Legalább így nyugtom lesz. Nincs mit szépíteni ezen. Ha nem jjön be a pasi, meg szerintem hozzám idős is, meg nincs kedvem gyereket nevelni, akihez semmi közöm, akkor nincs mit erőltetni ezen. Aztán szépen hazajöttem és pihentem volna... Szokásos takarítás meg hasonlók...
Csütörtök: Azt tudom, hogy délelőtt mentem vezetni, de nem jutottam el a suliig, mert útközben felvettek és mentem pár kört úgy is, hogy más vezetett megint. Aztán délután elmentem turizni, de nem találtam semmit, ami jó lett volna rám. Délutánra meg már nem annyira emlékszem, hogy mi volt. :D
Péntek: előbb mentem vezetni, mert azt beszéltük meg az oktatóval, hogy beülök az egyik nő mögé, hogy ő is szokja, hogy vizsgán is ez lesz, meg én is tanulok. Ehhez az kellett, hogy bemenjek előbb. Be is mentem és mentem a megbeszélt helyre, de ismét nem jutottam el odáig, mert a főúton átmászva minden virágot, beülhettem a kocsiba. :D Tuti nem néztek hülyének... :) Már már azt érzem, hogy élvezem a vezetést. Persze mindennap tanulok újat, pénteken is, és már nem félek annyira. Még nincs meg az, hogy minden félelem nélkül tudok vezetni, de már ott tartok, hogy élvezem. Ez is valami. Viszont a tolatás nem ment pénteken és ezen az oktató is meglepődött. Hát na... meleg is volt, koncentrálni se tudtam úgy. Nem mehet minden mindig. Ez egy ilyen nap volt. Ráadásul ezek az órák már úgy vannak, hogy végül is "pótórák", de azt mondta, hogy ha nem csúszna a viszga, akkor mehetnék már... :D Végül is ez jó. A rutin feladatok közül a 4 kötelezőt már meg tudom csinálni, a többi meg koncentrálás kérdése. Június 13-án mehetek rutinra, szóval még egy hetem lesz, de mivel nem akarok egy hetet lenni vezetés nélkül, így a pénz az úr... Egyenlőre még tudok menni, mert összegyűjtöttem... Aztán remélem sikerülni is fog :) A vezetés után gyorsan átmentem a munkanélkülibe. Ott is... Basszus ha nem látom, tuti nem hiszem el. A csaj szinte grimaszolt, hogy minek vagyok ott. Aztán szembesítettem vele, hogy sorry de te hívattál be ekkorra, akkor persze kedveskedett... Nekem sem volt kedvem ott dekkolni még péntek délelőtt, mert nekem is lett volna jobb dolgom... Mindegy. A papírjaim most rendben vannak és ha nincs meló, akkor sem kell szeptemberig bemennem. Ennek örültem először a legjobban. :D Aztán nagy nehezen megállapította, hogy kapok még segélyt, ami nem sok, de legalább lesz valami...  Ezután gyorsan csináltattam egy kis csokrot a szombat délutáni diplomaosztóra. A délután meg azzal telt, hogy feküdtem és lestem ki a fejemből, mert annyira fáradt voltam agyilag, hogy nem tudtam semmire figyelni.
Ma:Szombat lévén jött a szokásos hajnali kelés. Tisztára kattogott az agyam, vert a szivem, hogy hátha láthatom Őt... Persze nem így volt. Megint nem jött. A főnök hozta az árút... A jó viszont az volt, hogy a kisfőnök nem volt ott, és így volt egy kis nyugi. Helyette jött a kis ribanc dolgozni... Egy élmény volt vele. Olyan kis értelmetlen. Aztán előbb el is jöhettem ma, mert ugye cseréltem a diplomaosztó miatt. Ebédra voltam hivatalos, szóval hazajöttem, gyors fürdés, készülődés és mehettem is. Ahhoz képest, hogy ebédre voltunk hivatalosak, volt aki bőven fél 2 után ért oda... Fő a pontosság. :D Már alapból úgy kezdődött, hogy túl sok kedvem nem volt menni, mert nem vagyunk annyira jóban. Aztán folytatódott azzal, hogy az ajándékot pl. meg sem nézte, csak belelesett... pedig úgy illett volna. Hát jó. Ki tudja, hogy mi lesz a sólámpa sorsa... :D A kaja... Baromi sok kaja volt... Először a levesnél megijedtem, mert én ilyen ízetlen levest soha nem ettem még. Azt gondoltam, hogy ha a többi kaja is ilyen lesz, akkor nagy bajok lesznek. Ennnek ellenére a többi kaja jó volt, már amit én kóstoltam, mert nem ettem mindenből. Aztán a legfurcsább az volt, hogy velünk, mint barátnőivel nem is foglalkozott. Persze oké, hogy sok a vendég, sok felé kell lenni, de egyáltalán nem jött felénk, csak mikor odamentünk és odaadtuk az ajándékot, meg mikor eljöttünk. Nem is sokáig maradtam, mert igazából nem is láttam értelmét annak, hogy a vad idegen rokonaival én jópofizzak. Aztán még itthon pici pihi, pici torna, pici hasprés és még a meccseket is láttam :) Most meg jön a jól megérdemelt pihenés... Reggelig...