Hát valóban nem találom a helyem... ez olyan kínszenvedés... Hoztam pár döntést, bár ki tudja, hogy jók-e, mi lesz a következménye stb stb... De mindig van valahogy, szóval most is lesz... Nem azt mondom, hogy nem jó nekem így... de van ami tényleg nem is jó... Amikor azt érzi az ember, hogy igen ez jó, igen ez kell nekem, igen ettől én is más vagyok, ettől megnyugszom stb stb... és "elveszik" tőled... Igen elveszik... és te állsz és nem teszel ellene... Na kb ez van... elvették... vagy inkább mondom azt, hogy elengedtem... nem harcoltam érte... kérdés, hogy megérte volna harcolni? Abban a szituban nem... egyáltalán nem érte volna meg... így utólag... hát nem tudom... lehet nem úgy kellett volna reagálnom, de akkor is még most is azt mondom, hogy higgadt voltam... ha ez a másik szemszögéből nem így látszódott... ez van, nincs mit tenni...
Ma végre megérkezett a Start kártyám, hívtam is az igazgatót... bementem és tök váratlanul ért minden... úgy volt, hogy október 1-én kezdek... erre :D "Mostantól érvényes a kártya? Jó, holnap kezdhet!" :D hoppá mondom :D szóval váratlanul ért, mert lettek volna terveim, de ez van :D várom, de tök félek, hogy mi lesz :) nem készültem fel erre lelkileg, de rossz nem lehet, mert például aranyosak voltak velem meg minden... szóval jó volt ott... de majd holnap kiderül mi lesz :D
Utolsó kommentek