Mindenkinek ott fáj, ahol a leggyengébb... Hát a fejem az nagyon nagyon fáj, de nem ott vagyok a leggyengébb... ezt tudom :D nem a fejem a gyengepontom és kész :D mostanában elég sokat fáj pedig :( lehet a gyerekektől van :D egyértelműen rájuk fogom... :D annyira nehéz velük. Néha azt érzem, hogy összepakolok és hazajövök, mert nem birom... ötletem sincs, hogy hogyan lehetne leszoktatni például őket a csúnya beszédről... hiába csinálok/mondok bármit, úgy érzem, mintha a falnak beszélnék... egyik fülükön be, a másikon ki... végül is ez a legjobb megoldás... Nem tűröm azt, hogy haverjukként kezeljenek és ez nem is tetszik egy-két nem rendes (mert komolyan mondom, hogy mást már nem tudok mondani rá) gyereknek. Sőőőőt... nem szabad ilyet mondani, de én írom :D szóval, hogy valaki ennyire hülye legyen. Szerintem ez már genetikai hiba... na meg a szülői nem törődömség... csak azt nem értem, hogy az ilyen szülőknek minek a gyerek? Ráadásul nem is egy... és akkor emellett szarjunk a gyerekre, kit érdekel, hogy mit csinál, mindent engedjünk meg neki stb stb... hát ezeket nehezen tudom megérteni és így, hogy ez a háttér, így nem nagyon tudok mit tenni... mert ha esetleg fel is fogja a gyerek, hogy ez így nem jó, aztán hazamegy és ott megint jön az, hogy jaj nekem mindent lehet... ááááá lehet hamarosan kikészülök...
Pár napja az életemben felbukkant újra a "másik felem"... Először csak lestem és nem tudtam, hogy hogyan reagáljak az sms-re... végül is megtörtént... nem tagadom, hogy váratlanul ért, de számítottam rá, hogy meg fog keresni, sőt biztos voltam benne, csak nem mostanra vártam... kicsit olyan összezavaróan érintett, de nem tudom, hogy miért... Nagyon sok minden történt a múltban, van amit soha nem fogok elfelejteni (mert megbocsájtani lehet, de felejteni nem) és nem is egy dolog... ő tudja nagyon jól, hogy mikre gondolok... aztán a történtek... kicsit nagyon nagy káosz van... emellett kibaszott jó érzés még mindig beszélni vele, az egész lénye olyan megnyugtató vagy nem is tudom... azóta mindennap dumáltunk és hát csak be kell látnom, hogy nekem is jobb a kedvem utána... Mai termés pl.:
- Kezd visszatérni az életkedvem...
- Tudom ez miattam van (röhögök)...
- Igen, mert veled beszélek...
A többi nem lényeges csak az azutáni...
- Azon gondolkoztam, hogy megnősülök.
- Hajrá :D (röhögök)
- Meg akarok nősülni, meg gyereket akarok, meg családot... Egész éjjel ezen gondolkoztam...
- Hát keress egy csajt :D
- Hozzám jössz feleségül?
- Nem.
- Nyílt válasz...
- Miért mit vártál?
- Hát hogy gondolkozol rajta, vagy nem tudod... stb...
- Kérdezd meg újra! :D
- Hozzám jössz?
- Talán... akár még az is lehet :D:D:D (utálom ezeket a szavakat:S)
- Na ez még jobb is így :D
- Mert?
- Ahogy gondolod... :D
- Gyere hozzám!
- Nem.
- De-de :D
- Nem :D
- Mond az ujjméreted! :D
- Hagyjál már ezzel kora reggel :D (jelentem 11óra volt :D)
A többi nem publikus :D na mindegy :D szóval röhögve mentem be a suliba, de ott leamortizáltak a gyerekek :S tök fáradt vagyok és most szlíííp...
Utolsó kommentek