Csanádi Imre: Első hó
Hó, hó, friss hó,
angyalváró,
gyöngyen hulló
gyöngyvirág-hó, -
csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
A megígért hó az éjjel hozzánk is megérkezett... Ébredés után azért furcsa volt látni, hogy fehér minden. Nem sok esett, kb 1cm, de akkor is... Sajnos így délutánra már nem sok minden maradt belőle... De elvileg fog még esni... :D De itt a tél...
Azt hittem, hogy majd jobb reggelem lesz... Hát megint tévedtem. Szerintem anyám még direkt is zörgöt, meg csapkodta az ajtókat. Igazán rendes volt tőle. Tegnap este óta megint nem tudom, hogy mi baja van velem. Segítséget kértem tőle és elkezdett ordítozni. Egyszerűen nem tudom már, hogy mi a franc baja van velem mindig. Észrevehetően velem van problémája mindig... Máshoz tud rendesen szólni, velem... szinte mint a kutyával. Állandóan azzal szembesülök, hogy hülye vagyok, nem értek semmihez, szar vagyok. Lassan már el is hiszem, hogy így vannak ezek. Persze akkor leszek a legnagyobb hülye, ha el is hiszem ezeket, mert tudom, hogy van amihez értek, de az senkit nem érdekel ebből a szempontból. Utálom azt, hogy mindig meg kell felelnem valaminek, valakinek. Tök szar, hogy már azt érzem, hogy a legjobb akkor, ha nem vagyok itthon. Melóban is a sok stressz, itthon is... nem csodálom, hogy nem találom a helyem. Csak tudnám, hogy mire jó ez neki... Nem csodálom, hogy befordulok és senki felé nem tudok nyitni és egyre jobban érzékenyebb leszek... :(
Utolsó kommentek