Kismaci86 mindennapjai...

UNOM UNOM UNOM... De mit? Hát kompletten mindent. Ismételten besokaltam. Kibaszottul elég pár olyan szó és kiborulok, mert lelkileg sebezhető vagyok, de senkit nem érdekel. Unom a hülye kérdéseket és unom, hogy válaszolnom is kellene rájuk. Nem tudom, hogy miért nem érthető, hogy nem akarok Tomiról beszélni. "Látom nem fáj annyira" Nem a f*szt nem. Nagyon fáj, de azzal, hogy sírok nem oldok meg semmit. Ráadásul nem más előtt fogok sírni. Nem kicsit fáj, hanem nagyon. "Semmit nem tudsz még mindig róla?" "Látom jobb kedved van!" Hagyjatok már ezzel könyörgöm. Nem kell megnehezíteni mindent. UNOM UNOM UNOM... Nem tudom, hogy nem lehet felfogni, hogy nem akarok róla beszélni és kész. De akkor is, de akkor is... Hát NEM. Nem fogok sírni, nem fogok, nem fogok, nem fogok, nem fogok...