Tegnap nem volt már erőm írni, de ma bepótolom. Túl sok minden nem történt velem. Már kora reggel az ébredésnél azt vártam, hogy mikor lesz már délután 4 óra. Olyan hosszú úgy egy nap, hogy reggel 8-tól délután 4-ig ott van az ember. Ráadásul az osztály is... végül is csak 1 emberrel volt gond, de az éppen elég volt. Egész nap próbált idegesíteni, bevallom sikerült is neki... Aztán az ötödik óra előtt úgy döntött, hogy ő hazamegy... még szerencse, hogy elkaptam az utcán... Óra után mentem egyből a napközibe. Basszus mennyi olyan gyerek van, aki egész nap pörög. :D De hogy honnan van ezeknek ennyi energiájuk??? :D Nehezen eljött a 4 óra és jöhettem haza. :) Aztán itthon meg pihi volt. Röviden tömören ez volt a tegnapom. :D
A mai nap: hát még nem ért véget... Annyira jó érzés volt reggel úgy kelnem, hogy nincs meló ma. Mondjuk lehet, hogy szemét voltam, de ez van. Szivességből mentem be helyettesíteni, és most kértem vissza. Pont szünet előtt... Lehet nem szép dolog, de nekem se volt kurvára kedvem felkelni aznap... Szóval mielőtt lelkiismeretfurdalásom lenne, azért még én tettem szivességet... Reggel sokáig aludtam, pihiztem az ágyban is :) aztán mikor anyum elment itthonról a dokihoz, akkor kitakarítottam, mostam és pihiztem :P Aztán hosszú idő után ismét festettem :) virágot :) Tök jó lesz, ha elkészül. Eszméletlenül kikapcsolt, és jól esett...
"Mindennap van egy pillanat, amikor megváltozik minden, ami boldogtalanná tesz."
Ezt még reggel olvastam egyik msn-es partnerem kiírásában... Milyen igaza van, gondoltam... És később ismét megtapasztaltam... én is... ismét... Annyi minden bánt így is, és vágjak jópofát mindenhez... "Túl érzékeny vagy" Ebben számomra nincs semmi újdonság, tudtam eddig is. Van aki tudja kezelni, van aki nem. Azon nincs mit erőltetni, ha nem ért meg engem valaki... Akármennyire is szeretném, ha egyszer nem megy, akkor fölöslegesek a próbálkozások... Ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Ha nem tetszik valami, akkor ha szólok az a baj, ha nem akkor az. Olyan nehéz ez... mindenki másmilyen... és??? Épp ez a jó ebben. Elég szar nap mint nap abban lenni, hogy én vagyok a szar, a rossz szerintem nem csoda, ha ez nem tetszik nekem. Változtatni kell rajta... ja csak nem vagyok milliomos sajna. Ebbe csak az lát bele, aki mindennap velem van, vagy mellettem, vagy körülöttem. De teljesen ők sem... Akkor sem tudom elviselni ha szapulnak... már hozzászoktam, hogy én a jó szerepét csak akkor töltöm be, ha valakinek kell valami (persze itt is itt vannak kivételek). Nincs szükségem arra, hogy mindig bántson valaki... Ennek örömére megyek és csinálok tejbegrízt magamnak és megnézek valami filmet és alszok. (Akinek nem inge...)
Utolsó kommentek