Már kedd óta készülődök arra, hogy majd írok, de valahogy egyszer van is kedvem hozzá, a következő percben meg nincs, aztán megint van, és belépek és nem tudom megfogalmazni a dolgokat... De most majd sorra veszek mindent.
Kedd: mentem akkor is helyettesíteni, reggel közölték, hogy nem oda fogok menni, ahova ki voltam írva helyettesíteni, hanem oda ahol hétfőn voltam. Gondoltam magamban, hogy nekem mindegy, mert úgyis ott vagyok... Aztán folytatták, hogy hétfőtől én fogok évvégéig menni abba az osztályba tanítani, mert az ofőt műtik és ebben a tanévben nem fog már visszajönni tanítani. Gondoltam magamban "HURRÁ" persze olyan letargikus hangulatban, mert valahogy nme röpdösök az örömtől. Azért örülök, mert biztos meg vannak velem elégedve és azért megyek én oda, és persze ez egy jó pont lesz a továbbiakban, ha úgy alakul, de nem örülök neki, mert már most van egy rakat túlórám és rohadtul utálom a korán kelést. De beletörődtem szép lassan a héten. Ja meg még kedden osztály összevonások voltak, mert mentek temetésre a tanárok közül és miért ne pont én estem ebbe bele :D tartsak órát egyszerre 3 helyen :D kicsit érdekes volt... De túléltem... Ja meg hazafelé a buszon jött az egyik volt osztálytársam és mondta, hogy lesz osztálytali, és hogy mik lesznek a kaják és a buszsofőr mondta, hogy a fia délben hazamegy az oviból és általában ő szokta megenni az uzsiját és hogy aznap nem evett semmit, én meg mondtam neki, hogy majd másnap viszek neki uzsit :D
Szerda: hát akkor keztük el megbeszélni a dolgokat az ofővel... hát kicsit lestem, mikor fél óra alatt elmondta, hogy mit csináljak meg egy hónap alatt :D Akárhonnan nézzük, kibaszott sok dolgom lesz... Aztán még a napiban az egyik kis cigánycsaj még tetőzte a napomat... két perc alatt elcseszte a napom. Én nem tudom, hogy ezek miért gondolják azt, hogy nekik mindent szabad... Ja persze a vérükben van... és ne akadjak ki, és csodálkoznak, ha mindenki utálja őket... Mikor hazaértem, persze itthon dühöngtem. A kis tróger a fecskendővel szórakozott... még ezzel nem is lett volna gond, hogy nála volt, de a kis izé a nyálát szívta fel és másokra fröcskölte és még neki állt fejjebb... Fú de felbaszta aznap az agyam, és én voltam a szar szemét, mert szólni mertem, hogy fejezze már be, mert ez nem jó poén... Ja azt hazudta, hogy azzal veszi be a gyógyszerét, és kiderült, hogy nem is szed egyáltalán gyógyszert. És persze közölte, hogy nem jön napközibe másnap (gondoltam magamban, hogy az csak nekem és a többieknek lesz jó). Aztán a délutáni uzsiból vittem a buszsofőrnek és persze ez jó poén volt :D de megette és aznaptól tegeződünk :D Még kedden elhagytam az Astor szemüvegem :( de fogalmam sincs hol hagyhattam el, de valaki nagyon jól járt vele, az tuti. De beidegesedtem és vettem 2 másikat, persze nem olyat, mert olyat nem találtam :(
Csütörtök: az egyik olyan nap, amikor sokáig alhattam. Jól is esett :) a suliban rögtön az osztályfőnöknél kezdtem, hogy a kis csajszi mit csinál és figyeljen ő is oda rá. Persze a kiscsaj nem jött suliba :D Megkerestem a tesóját és közölte, hogy otthon mindíg neki hisz mindenki és eljátszotta, hogy beteg és nem kellett iskolába jönnie. Nem szép dolog ilyet mondani, de legalább volt egy kis nyugtunk tőle, meg a gyerekeknek is, mert feszt bánt mindenkit. Még meló előtt elmentünk Noémivel a turiba és sikeresen a kezembe akadt egy annyira frankó felső :D és pont jó is rám, szóval meg is vettem. Másra nem emlékszem, hogy történt volna valami érdekes...
Péntek: nem kellett mennem helyettesítenem és ismét alhattam kicsikét :) Néha megnyugtató, ha csak délre kell mennem dolgozni, csak sajnos ez már nem fog előfordulni többet sajnos :( de túlélem. Nagyon hisztis leszek azt már előre látom, de megcsinálom úgyis, mint minden mást is. Még az utolsó egyeztetések az ofővel... erre lett egy kis kavarás a főnökség részéről, mert nekem ötödik órától már napközi van és egyszerre nem tudok két helyen lenni és így ők megoldották maguknak, csak pl azt nem értem, hogy hogyan fogom pl leosztályozni a gyerekeket akkor pl rajzból... De hát majd lesz valami. azt tudom, hogy holnap megyek korán reggelről és majd akkor fog kiderülni, hogy hogyan is lesz ez pontosan. Délután tök nyugis napom volt. Alig maradt gyerek a napiba és hamar el is vitték őket és így csak pár gyerekkel maradtam négyig. Aztán mikor jöttem haza, akkor mentem a körmöshöz. Persze ez is az utolsó percben dőlt el, amit annyira utálok... De legalább ez is megvan. aztán este irány haza és pihi...
Szombat: keltem hajnali ötkör, mert mentem melózni a boltba. Szokás szerint, akkor is utáltam a hajnalt... de ahhoz képest, nem volt gáz, csak azért nem ehhez vagyok hozzászokva és hát nem könnyű az eladók dolga és belátom, hogy a kereskedelem se leányálom. Egész délelőtt pakoltam, kb 9 felé jött rám, hogy mindjárt elalszok, de túlestem rajta és lassan eljött a dél és jöhettem haza :) Itthon még volt egy kicsi pihi, aztán jöttek a szomszédok, mert bográcsoztunk. A pihi közben készült a kép a kicsi kutyánkról :D anya szerint tök csúnya ezen a képen, de nekem tetszik akkor is :) szerintem tök ari :) :P Így visszagondolva borzalmas volt a tegnapi nap. Először volt egy kis vitám megint tesómmal... annyira utálom, mikor a munkám fikázzák. Kívülállóként senki nem lát mást, csak hogy ott vagyok, vigyázok a gyerekekre és megtanulunk. De hogy min megyek keresztül, meg miket kell megoldanom, azt senki nem látja... És annyira utálom, mikor lenézik ezt a melót... Szerintem nem egy könnyű meló ez, és nem csodálom, hogy egyre kevesebben akarnak tanárok/tanítók lenni, sőt ha elvégzik a sulit, már akkor közlik, hogy kösz, de ez nekem nem kell, mert tudják, hogy nem könnyű. Én veszem az akadályokat ameddig csak tudom. Ezután a szomszéd belelépett a szkenelembe :( Basszus a sírás kerülgetett, mert az olvasó része egy az egyben betört :S :( azt mondta, hogy majd vágat bele üveget... csak az a szitu, hogy alapból el se indul az egész gép :( majd ha kapok fizut elküldetem a szervízbe, mert úgy szeretem :( igaz, hogy van másik, de ragaszkodok minenemhez... Szóval az ilyen pillanatok nekem tök fájdalmasak... :( De remélem oklé lesz vele minden...
Ma: gondoltam, hogy majd pihizek jó sokáig... hát nem jött össze :D 9 előtt felébresztett anyám, hogy elmennek a templomba majd és kiosztotta, hogy mit csináljak meg. Csak azt nem értem, hogy erre miért volt szükség, mert eddig mindig kiírta és ha felkelek, akkor megcsinálom... De ha már felkelek, akkor nem tudok visszaaludni, szóval felkeltem, megcsináltam amit mondott, aztán kivasaltam, pihiképp fórumoztam, aztán kaja és pihi. Aztán hajmosás után kimentem a kertbe és leszedtem az epret :) Lett egy nagy tállal, de már nincs is belőle, mert öcsémmel bedaráltuk az egészet :D Jól esett a friss eper :) most pedig már lazítás lesz, mert nem vagyok hajlandó ma már semmi olyat csinálni, amihez erőfeszítés kell. Na meg erőt kell gyűjtenem az elkövetkezendő napokra, mert nem lesz egyszerű az életem... Persze az utolsó 1 hónapom nem így képzeltem el, és pár perc alatt dugába dőltek a terveim... De hát nincs mit tenni, túlélem ezt is mint mindent :)
Utolsó kommentek