Hihetetlen, de baromira vártam már, hogy jöhessek hazafelé. Baromi fárasztó volt ez a hét. Reggel korán ébredtem és már nem tudtam visszaaludni, és talán ennek is köszönhető a mai napi hisztim. A buszon úgy éreztem, hogy nagyon nyomott vagyok, és ezt valahogy tapasztaltam is az óráimon. Hát... ma is alkottak a gyerekek. "A vöröshangya spórával szaporodik." Hát ja, ezt se tudom, hogy honnan szehedték... A másik poén, hogy én még kis naívan fel is írom a táblára a cuccot, és arra lusta, hogy lemásolja, de ha le is másolja, akkor a hülyeségét írja le. Így született az, hogy volt aki a vöröshangya helyett vöröshagymát írt. Hát nem ugyanaz a kettő de ez van :D Ja emellett megkaptuk az új órarendet. Úgy változott az enyém is, hogy lesz egyel több túlórám. Lesz majd olyan nap, hogy bőven előbb kell menni, de hát ez van. Örülök, hogy van melóm. Na még a mai nap csúcsa... A kiosztott szaktanárim. Áááá nem hiszem el, hogy mit meg nem engednek maguknak a gyerekek. Szinte a seggükön van még a tojáshéj és tessék... És még ő van felháborodva, mert bemerek írni neki. Azért mindennek van határa... Úgy felhúztam magam, hogy hihetetlen. Kis szemetek ilyen szempontból. Tanulni meg persze luxus. Na de ezt hagyjuk, nem idegesítem magam. Eljött a 4 óra, és jöhettem haza. Aztán most pihi, mert reggel meg go a boltba...
Egy péntek a sok közül...
2009.09.25. 20:05 | Kismaci86 | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kismaci86.blog.hu/api/trackback/id/tr611407176
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek