Kismaci86 mindennapjai...

Mostanában nem igazán rajongok azért, ha mennem kell helyettesíteni. Először is azért, mert baromira korán kel kelnem, és elindulnom, hogy időben beérjek. Aztán meg azért, mert igaz, hogy kifizetik, de az adóba lemegy mind. Szóval ma is kelhettem korán és mehettem helyettesíteni. Hát ismét az az érzésem volt, hogy baromira utálok mindenkit :D és ráadásul már hajnalban olyan sokan vannak a buszokon, hogy az hihetetlen. Persze mikor én megyek később, akkor nem sok ember utazik, és könnyű ehhez hozzászokni, mint a tömegnyomorhoz. Aztán mentem a kicsikhez, majd a nagyokhoz, majd megint a kicsikhez és az enyéimhez. Hát baromi fárasztó, mikor egész nap gyerekek között van az ember, mert iszonyatosan le tudják szívni az ember energiáját az tuti. Ma valahogy tök hamar elvesztettem a türelmem is, mert a nagyok nagyon hamar fel tudnak idegesíteni, de szerintem tuti csinálják, csak az a baj, hogy nem velem csesznek, hanem magukkal és ezzel nincsenek tisztában. De egyszer csak leesik nekik. Persze emellé még jött az is, hogy ismételten mindenki meg volt őrülve, mert egész délelőtt szakadt az eső és még szünetben sem tudtak tombolni. Ez persze a délutánra is kihatott, és tényleg, mintha ott se lettünk volna... Gondoltam jöhet a bünti. Persze szerintem nem hatott ez se rájuk :D aztán kitaláltam, hogy mindenki pihenjen egy kicsit, mert elég a tombolásból. Lehajtották a fejüket... és egyszer csak szólnak, hogy az egyik elsős kisfiú alszik. Azt hittem poénkodnak, de nem... Tényleg aludt :) olyan kis édes volt. Hát a fáradtság ezt teszi... és nekem is jön a jól megérdemelt pihi.