Kismaci86 mindennapjai...

Hát nem is tudom hol kezdjem. Ez a hét egyszóval szerintem maga a "pokol" volt. Persze nem volt annyira vészes, csak nem tudom máshogy jellemezni, mert mindig történik valami rossz dolog. Jójó tudom, hogy a jót is észre kellene venni, de valahogy nem mindig megy.
Hétfő: tipikus hétfői nap volt. A gyerekek szokás szerint meg voltak bolondulva, szokás szerint délután tombolták ki magukat nálam, de már megszoktam, nem csináltam belőle nagy ügyet. Tudok már hatni rájuk, és tudják hol van a határ. A hatodikosok szokás szerint bunkóztak, de próbálom nem felvenni ezeket, mert csak magam idegesítem vele. Aztán még hétfőn közölték, hogy a nyílt napra abból az osztályból jön egy csomó szülő, és majd akkor úgyis úgy fognak viselkedni, mint a kis angyalok. Persze olyankor azt az oldalukat kell megmutatni...
Kedd: hát még éppen időben szembesültem azzal, hogy a szerdai napon változott az órám. Eggyel előrébb ugrott, de persze tök véletlenül tudtam ezt meg. Az lett volna a poén, ha ezzel szerdán szembesülök :D na meg persze az hogy szerda-csütörtök nyílt nap a suliba, és röpke 3 órám is beleesett... miért ne... szóval tiszta stresszes lettem, mert nem tudtam, hogy vajon mi is lesz most, mert szerdán témazárót kellett volna iratnom. Szóval nagy nehezen rávettem magam, hogy kell csinálnom mégegy összefoglalásos órát. Hát ehhez meg mi kell? Megint egy csomó idő, meg nyugodt körülmények, hogy akkor meg már minden legyen benne. Szóval mivel kedden nincs órám, így próbáltam a napira koncentrálni, aztán itthon nekiálltam és összeállítottam egy feladatlapot, meg a képekkel variálltam, meg játék, meg stb stb. Szóval megcsináltam úgy, hogy a gyerekek ezt már mind tudták (vagyis akkor ezt feltételeztem) és majd nem lesz semmi ciki dolog.
Szerda: hátam közepére se kívántam reggel ezt a napot. Kb. azt éreztem mikor először mentem tanítani. Csak azt nem tudom, hogy mi a francért izgultam én már kora reggelről. A gyerekek értenek mindent, ráadásul ezt az osztályt jobban is szeretem (pedig nem kellene érzelmi alapon rangsorolni az osztályokat). Szóval eljött a 4. óra és mentem a gyerekekért. Az udvaron már azzal fogadtak, hogy az egyik kiscsaj anyja eddig minden óráról kiment telefonálni, sőőőőt a 3.-ról kétszer is. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy ha tőlem is kimegy, akkor megkérem, hogy maradjon is kint, mert az én órám ne csessze el, én se megyek ki telefonálgatni. Bementünk, szemben velem a soknak behirdetett helyett kevés szülő. A kiscsaj anyja egész órán tök izén lesett, sőt vágta a pofákat. Csak tudnám, hogy mi a francnak jött pl ő be... Az én munkám ő ne nagyon kritizálja, főleg úgy, hogy a gyerekek előtt is milyen példát mutat. A többi szülő tök kedvesen néeztt rám, mosolyogtak és látszott rajtuk, hogy azért "élvezik", tetszik nekik az óra. Aztán jött az óra vége, aminek én örültem a legeslegjobban. Aztán végre pihi a kicsik között és irány haza ismét készülni a következő napra. Aztán még este addig csesztettem a körmeim, amíg le nem pattant az összes, így most olyan izé, de nem tudom, hogy mikor jutok el a körmöshöz :S
Csütörtök: Hát én már napokkal előre kitaláltam, hogy ha nyílt nap lesz, akkor én állatot fogok tanítani, mert a gyerekek a növényeket nem élvezik. A szekrénybe összekészítettem még hétfőn a cuccot a halakhoz, mert azt választottam, mert azt tapasztaltam, hogy ez érdekli is őket. Itthonról a képek, suliból a képek, a szókártyák. Előbb is mentem be, hogy tutira ne késsek el a busz miatt. Hát mi fogad? :D A fél osztálynak ott volt valakije. Persze legalább látták, hogy hogyan dolgoznak a gyerekeik, de NEM azt látták, ahogy valóban dolgoznak. Óra közepén látom, hogy egyik szülő súg valamit az egyik gyereknek, a gyerek egy másiknak. Persze nem tudtam, hogy most mi van, aztán nehezen kinyögi a szülő, hogy szeretne kérdezni. "Honnan tudjuk, hogy fiú vagy lány a hal?" :D:D:D:D hát hirtelen azt se tudtam hol vagyok, nem még hogy erre válaszoljak :D Aztán egy kissrác elmondta helyettem, magyarul abban a pillanatban kihúzott a csávából, és nekem is beugrott hogy anno a tanár ezt hogy mesélte :D de akkor már nem kezdtem bele ebbe... szóval a lényeg, hogy még a gyerkek is úgy dolgoztak tényleg mint a kisangyal, és baromi jó lenne, ha mindig így menne az óra. Gyorsan eltelt és szerintem tök jó óra volt :D én élveztem, a többi meg ugye szintén kit érdekel. Ezután jött a másik osztályban ugyanez az anyag. Ott emez osztályhoz képest egy álom dolgozni, és nem kell ahhoz szülő, hogy minden oké legyen. Szóval ismét a halak, ismét oké minden... vagyis majdnem minden :D megkérdeztem, hogy "Hol él a ponty?" Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az egész osztály keze a magasban és én csak lesek, hogy úristen mi történt itt... Sikerült úgy beleválasztanom, hogy még véletlenül se unatkozzunk... "A Tescoban a nagy akváriumban!" És persze mindenki szakad a röhögéstől, szülők is, én is, mert nem tudtam már visszatartani. De jogos volt a válasz, csak ugye nem ez lenne a lényege. Ez olyan, mint mikor a pesti kis srác mondta hogy a csirke testét nejlonzacskó borítja és nem toll. :D Kis naívan mit is vártam tőlük... :D Aztán gondoltam segítek nekik egy kicsit, mégse én mondjam el. Szóval nekem a természetben levő élőhelye kellene... kellett volna... Ismét mindenki keze fent, és ismét beleválasztottam... "Tanító néni a Spar-ban is van, csak ott le van fagyasztva." Na itt volt az, hogy én feladom a ponty élőhelyét... De végül is ezenkívül itt is jól ment minden, szóval szerintem a szülőknek egy rossz szavuk se lehet...
Péntek: a lemaradásokat behoztam az órákon, a dogát a másik osztállyal is megirattam. Az egyiknek ki is osztottam, de nem igazán lettek valami fényesek... Nem tudom, hogy miért nem olvassák el a feladatokat pl, mert emiatt veszítenek pontokat, de nem értik meg... És ebből születnek olyan dolgok, hogy a mezei nyúl az ízeltlábú :S vagy a sáska az madár... Logikus gondolkozás nuku, pedig itt csak az kellene, meg az hogy elolvassák a feladatokat. Mindegy jó kis nap volt, és örültem mikor 4kor távozhattam az ajtón keresztül... :D Aztán este is mit csinálok még??? Hát persze hogy a gyakorlókat írtam, nehogy már unatkozzak. Persze a nagydogákat nem hoztam haza, mert így is annyi mindent kell csinálni...
Szombat: ha szombat akkor meló... a hét legszarabb napja számomra. Nem is a melóval volt a gond. Egész délelőtt pakoltam, mert folyamatosan jött az áru. És jött Gabi is... Azt hiszem kár is volt hozzászólni...
"-Rég láttalak!
-Hát mostanában eléggé elkerültük egymást.
-Hát el... Valld be, hogy kerülsz engem...
-Hát ezt így nem akartam a szemedbe mondani... (de tök komolyan, egyetlen mosoly nélkül)
-Most már tuti nem leszek boldog...
-Miért?
-..."
Hát innentől utáltam is dolgozni. Meg elég keményen elgondolkoztam ezen... Lehet tényleg azért nem jön akkor mikor ott vagyok, hogy ne kelljen "kerülgetnie". Hát de ez van, a világ nem dőlt össze, az élet megy tovább... Itthon délután szokás szerint meló tovább...
Ma: mivel hosszú hétvégés voltam, így ma is voltam melózni, igaz csak 2 és fél óra erejéig, de elég is volt. Hazajöttem, megcsináltam az ebédet és apummal kimentünk a patakra nádért, gyékényért, mert azt fogom a héten tanítani elsősorban. Még én mindenen átmásztam a bambuszért is, addig ő elment a patak mellett lévő kis erdőbe szétnézni, hátha van gomba. Szedett is egy nagy táskával, szóval összekötöttük a kellemest a hasznossal. Itthon majdnem a felét be is paníroztam és kisütöttem vacsira. Most meg már pihi van, mert ma már tuti nem fogok semmit csinálni...