Péntek... ellentmondásos az egész nap, pedig örülnöm kéne, hogy két nap pihi lesz. Örülök is mert egyes embereket nem látok két napig. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a munkám. Sőőőt... Na de kezdjük az elején. Mivel is kezdődhetne egy pénteki nap, mint egy korán keléssel? :D Nagy nehezen összeszedtem magam és elindultam a munkaügyibe. Már kora reggel ennyi embert... :S Na de a lényeg, hogy kemény 1 órát álltam sorba azért, hogy még egy percet se legyek bent. Az előzmény az, hogy szerdán beszéltem telón a nővel, nem egyszer kihangsúlyoztam, hogy nincs semmi a kiskönyvemben, akkor is be kell mennem? Persze persze be igen. Jó. Ma végre veszem a fáradtságot, kivárom a sorom, bemegyek és közli a nő, hogy ezzel be se kellett volna mennem. Mondom, hogy direkt ezért hangsúlyoztam ki többször is, hogy nincs benne semmi. Persze a bocsi, hogy akkor behivattalak meg stb stb, de 1 percig se voltam bent. Na ez a gáz. Aztán tök hamar beértem a suliba, lefénymásoltam a témazárókat, meg így legalább bepótoltam az adminisztráció dolgokat, aztán mehettem órára. Hát nem kicsit akadtam ki megint. Baromira elegem lett, hogy szivem lelkem beleadom, készülök, csomó cucc, csomó érdekes dolog, és erre mi a köszönet? Hát a viselkedésük. Én már annyi mindent megpróbáltam, és semmi... Mintha ezek nem is ide tartoznának. Már alapból az is irritál, hogy tök hangosan kell, sokszor kiabálva kell órát tartanom, mert 1-2 hülye gyerek szarik mindenre és nem hagyja a többit. Ez volt most is, de óra közepén szó szerint lebasztam a kezemből mindent a tanári asztalra és közöltem velük, hogy még egy ilyen pofátlan osztállyal nem találkoztam, mint az övéké, és hogy nem vagyok köteles akkor nekik minden szart úgy elmagyarázni, hogy nekik könnyebb legyen megérteni és megtanulni, mert ha azt akarják akkor magolják be a könyvből és nem kell nekünk semmit gyakorolni. Na ekkor látszódott az, hogy néhányan azért magukba néztek és csendben elkezdtek dolgozni. Persze a nem rendes részre ez megint nem hatott, mert bármi történik lepattan róluk. Nem is csodálkozom, hogy feszült vagyok utána egész délután meg este is. Csak az a baj, hogy ilyenkor délután a gyerekek is érzik ezt, és sokkal nyugtalanabbak. De így este már nyugi van, és élvezem, hogy pihenhetek...
Pofátlanok...
2010.01.22. 19:31 | Kismaci86 | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kismaci86.blog.hu/api/trackback/id/tr941693512
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek