Kismaci86 mindennapjai...

Hétfő: Pff tipikus nap... :D Le se írom. Tudom töröljük ki, de na. :D Utálom a korán kelést, főleg ha tudom, hogy baromi sok időm lesz és nem tudom mivel elütni. Aztán a hideg is. Pff rég volt már ilyen hideg, de túléltem ezt is. Kora reggel bementem az otp-be, mint kiderült ide is tök fölöslegesen, mert hiába van a papíron, hogy ott kell intézkedni, ott nincs mit csinálni. Na mondom szép... Többe került a levél nekem, mint nekem bemenni oda... De hát megengedhetik maguknak. Aztán 1 órát vártam a buszomra, mily öröm volt ez nekem. Beértem a suliba, ismét 1 órát vártam, hogy mehessek órára. Hurrá... De a jó osztállyal kezdtem. Persze röpivel kezdtük az órát, mert hát tanulni kell ha tetszik, ha nem. Aztán az új anyagot jól is vették a gyerkőcök. Ezután lyukas óra...hurrá... Minden álmom ez még hétfőn is :D Aztán mehettem a másik osztályba. Jött a nyávogás, hogy jaj ne írjunk már... Már ettől a falra mászok, mert jobb lenne ha beletörődnének, hogy nem engem nem érdekel ha nem tanulnak. Akkor is kikérdezem, ha tetszik ha nem. Persze a legjobban azon rágtam be, mikor volt olyan aki ráírta a nevét és máris adta volna vissza, hogy "én ezt nem csinálom", "nekem ehhez nincs kedvem most". Jézusom, hogy engedheti meg magának, hogy ilyet mondjon??? El se hiszem, ha nem a saját fülemmel hallom. Hihetetlen az egész, nem is kicsit. Aztán persze az új anyaghoz is így álltak, hozzá, hogy "nem izgat ez engem"... De basszus ennyi motiválatlan és beképzelt, elkényeztetett gyerekkel én még nem találkoztam. A napközibe meg meg voltak őrülve a gyerekek. Vajon ezek is miért nem otthon tombolják ki magukat hétvégén? :D
Ma: A tegnapihoz képest késői kelést terveztem, de nem jött össze. Már kora reggel (7 után) hívott az egyik anyuka... Persze kinyomtam, mert legalább reggel hagyjon már aludni. Erre kiderült, hogy csak azért hívott, hogy a gyerekét majd délután engedjem már el előbb. Áááá de miért pont 7 után???? Sok hülye azt hiszi, hogy én hajnali 5-kor kelek. Pff... Aztán már nem is tudtam visszaaludni, tehát felkeltem és itthon megcsináltam mindent, majd elindultam melózni. Mivel ma nem volt órám, így azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Még tegnap este összeállítottam egy feladatlapot szorgalmi ötösért. Persze azért meg kell dolgozniuk, mert utána kell nézni pár dolognak... Szóval ezt a feladatlapot sokszorosítottam, majd neki fogtam a röpik kijavításának. Hát már kínomban sírhatnékom volt. Egyszerűen áááá :( 19-ből 12 egyes. Pff... Már már tisztára lelkiismeretfurdalásom lett. Vajon mit csinálhatok én rosszul? aztán rögtön az ugrott be, amit tegnap közöltek a név felírása után, illetve az, hogy mikor én felajánlottam, hogy segítek oda is jönnek az emberek és az első mondat után el is mennk, hogy jó oké én így már értem, pedig gőze sincs hozzá. Ezekután csak nem bennem van a hiba, mert pl. a másik osztályban is tök ugyanúgy magyaráztam és jó ott is lett egyes, de nem ennyi. Szóval addig bosszankodtam, hogy csak arra jutottam, hogy ha már nem tudom motiválni őket, akkor beírom a sok egyest is és kapjanak észhez és ne játéknak vegyék az egészet, hanem jó lenne ha hozzáfognának tanulni, mert így bukás lesz csak belőle. Szóval valamilyen szinten mégis szarul érzem magam, pedig tudom, hogy ez már nem rajtam múlik. Ha nem kaphatók a motiválásra, akkor nincs mit tenni. Pedig én szivem lelkem beleadom... Aztán az én gyerekeim kicsit később jöttek, mint a többiek, de a tanulásra már mindenki odaért. Végre sikerült azt elérnem, hogy mindenki önállóan dolgozik és már-már az egész csoport hibátlanul is végzi el, amit kell. Persze az új srácot kell nyaggatni, mert olyan lassú mint a csiga, de szép lassan elérjük nála is, hogy ne 3 órába teljen neki 3 feladat megcsinálása. Persze látszik is rajta, hogy szeret ott lenni nálunk és úgy érzem, hogy szeret is velem tanulni. Azt hiszem néha picit szigorúan is fogom őket ahhoz képest, hogy délután már el vannak fáradva, de a negyedikesek már értik, hogy miért volt ez tavaly és mondogatják is, hogy így könnyebb lesz később is tanulniuk. Pedig én csak pár órát vagyok velük... :)