Kismaci86 mindennapjai...

Péntek: mehettem tök korán, hisz be kellett érnem a második órára, és hát nem kockáztatunk a későbbi busszal. Valahogy mikor ezzel a busszal kell mennem, akkor mindig kifogom ezt a pedo sofőrt. Pfúúj de utálom. Az a helyzet, hogy ilyenkor két busz is jön. Egy ami tömve van, és egy amin még álló hely bőven van, sőőt ülőhely is akad. Erre melyik busz áll meg előszeretettel? Hát az, amin mozdulni se lehet. Nem igazán értem a buszsofőrök logikáját, de nekem az lenne a logikus, hogy az álljon meg amin nem kell nyomorognom. Na de úgy voltam vele, hogy igaz, hogy mozdulni se lehet, de kibírom azt a 20 percet ismét. Aztán jött az imádott várakozásom. Persze még az is tök gáz volt, hogy a csatlakozásomon is ugyanaz a pedo sofőr volt... Blááá... Na de mivel tök hamar beértem a suliba, így a papírmunkákat sikerült megcsinálnom megint. Aztán összepakoltam a cuccom és elindultam az órámra. Még ilyen szar érzésem soha sem volt. Iszonyatosan rosszul éreztem magam az egész órán, mert tudtam, hogy ez az utolsó. Éreztem is, hogy nem vagyok formában, hogy nem úgy magyaráztam, ahogy kellett volna. Valahogy én éreztem mindent nehéznek és nem a gyerekek. Aztán ezután egy óra pihenő. Mikor mentem vissza a tanáriba, akkor szembesültem vele, hogy visszajött a tanár valóban. Visszaadtam már akkor neki mindent. Baromi szar érzés volt ez is. Aztán go a másik osztályba is, és ugyanaz volt, mint a másikban. Nehéz volt itt is. Kb. ez is az a szint, mikor az életkedvem is elmegy... Vajon miért? Hát azért, mert végig gondoltam ezt a félévet. Baromi szar érzés lemondani erről, igaz, hogy sokszor kiakadtam, de jó volt csinálni. Na meg arról nem is beszélve, hogy hiányozni fog. Meg a gyerekek is, hiába, hogy sokszor szemetek voltak... De az lebeg előttem, hogy pl. 2 hónapomba telt, mire az egyik srác elkezdett dolgozni nálam és legutoljára pl. 4 dogát írt. Sok időmbe telt, de megérte. Vagy pl. az, hogy végre már midenki elfogadta azt, hogy én tanítom őket, mert ebből annyi konflinktusunk volt év elején is. Hogy ők így csinálták tavaly, meg úgy... Aztán mire elfogadtak teljes mértékben, akkor jön ez, hogy vissza kell adnom őket...  Persze még  akkor is úgy jöttem ki az utolsó órámról, hogy összebalhéztam az egyik gyerkőccel, csupán azért, mert rájöttem, hogy nem ő csinálta meg a szorgalmiját, de nagy nehezen sikerült rávennem, hogy ne hazudjon és adtam neki egy feladatot, hogy tényleg az ő keze munkája legyen és javítson. Kíváncsi leszek rá. Na de majd lesz valahogy :) Pénteken sikerült előbb eljönnöm és így előbb is értem haza, de tök hamar ki is dőltem...
Szombat: meló édes meló. Mivel a héten szinte mindennap tök korán mentem a suliba, az utazás is nem kicsit fárasztott ki, így valahogy a szokottabbnál is rosszabb volt ébredni. Aztán mikor beértem melózni, akkor láttam, hogy a raktár fullosra van pakolva. Gondoltam hurrá, ma se fogunk unatkozni. Így is volt. 10-ig szinte megállás is alig volt. Végig csak pakoltunk és pakoltunk és pakoltunk. De ez jobb is, mert ha nincs mit csinálni, akkor nem telik az idő. Nagy pakolás közben jött Ő... Basszus én se tudom, hogy mi történt velem, de köszöntem és átnéztem rajta. Mintha mi sem történt volna. Tiszta hülye vagyok, mert eddig azért rinyáltam, hogy nem láthatom, most meg... De ha azt nézzük, akkor ő sem kezdeményezte a dumcsit, szóval ugyanott vagyunk. Bár jól esett volna egy ölelés tőle :$ Aztán 10 után már nem volt sok ember, szóval kibírható volt délig a meló. Aztán délután ahoyg haladt az idő egyre jobban szarabbul éreztem magam. Estére már lázam is lett, a torkom majd szétment. Ennek ellenére kijavítottam a napis gyakorlókat és meg is írtam az újakat. Aztán este ismét hamar bealudtam, de szerintem ez a láznak volt köszönhető.
Vasárnap: Ameddig csak lehetett, addig húztam a kelést. De rég esett már ennyi hó... Várható volt, hogy ennyi lesz, mert hát mondták, de ahogy elindultam tök vicces volt, hogy alig tudtam menni a térdi érő hóban. Ma végülis elég nyugi nap volt. Ahhoz képest nem voltak sokan, mint amennyien szoktak, de nem unatkoztunk. Délután meg a semmittevés és a pihi végre...