Kismaci86 mindennapjai...

Péntek: Nem tudom ismételten, hogy mi az oka a korai ébredésnek. Ebben csak az a rossz, hogy így egész nap nyűgös vagyok meg fáradt.Sikeresen megszívtuk a pénteki napot, ugyanis megint jött az esős időszak és megint odabent kellett lefoglalni a gyerkeket. Már baromira unom. Ilyenkor olyan lassan telik az idő. Na meg az ordibálások... Ááááá még pénteken is elviselhetetlen. Egyszer azt mondták nekem, hogy ha már egy kicsit többet kell dolgoznunk, akkor csak nyafogni tudunk. Mondta ezt egy buszsofőr. Inkább le se reagáltam neki, mert akkor tuti nem beszélnénk többet. Csupán be kellene mennie pl. egy hétre egy suliba. Egy napot nem adnék neki a mai kicsik között. Mivel ismerem, így tudom, hogy nehezen tudná elviselni ő is hogy visszapofáznak és nem tudna tenni ellene semmit. De ezt majd tapasztalni fogja a saját gyerekén is, mert úgyis beleviszik a rosszba akármilyen jó kisfiú :D Szép lassan el is telt a délután, aztán mehettünk bólingozni (csak így,mert rövidebb leírni). :D Már a hét elején szóltak nekem, hogy pénteken késő délutánra szerveztek egy programot és mennem kellene. Először persze húztam a szám, mert ilyenkor gyorsan a többi dolog átfut az agyamon. Oké menjünk, másnap 5 előtt keljek, viseljem el fáradtan a sok idióta vevőt, délután hazaesek már semmihez nem lesz erőm, de menjek még vasárnap is. Végül is mondtam, hogy nem igazán akarok menni, de átgondolom. Aztán beleegyeztem, de őszintén túl sok kedvem nem is volt menni. Részben azért mentem, mert szinte mindenki ott volt a melóhelyről, részben meg azért, hogy a többiekkel legyek. Nem is az lebegett előttem, hogy majd játszok én is. Szóval eleinte jó bulinak tűnt... Előre lefoglalták a pályát, így csak időre kellett mennünk. Annyian voltunk, hogy nem is nagyon fértünk el :D Mindenki tolongott egymás hegyén-hátán. Először még bennem volt, hogy na majd én is mindjárt kipróbálom, de ahogy ment a lögdösődés, meg a "csapat szervezkedés", már el is ment a kedvem mindentől. :D De látszólag nem csak nekem. Elmentünk inni, persze nem alkoholt, :D pedig az kellett volna. A többiek jól elvoltak ott maguknak. Én, mint külső szemlélő eléggé észrevettem, hogy azért még itt is jól megvannak a klikkesedések. :) Aztán jókat röhögtünk a többieken, mások meg rajtunk szerintem. Mellettünk a már-már profiknak nevezhető emberek nem kicsit bámultak minket, hogy na ezek vajon mit akarhatnak itt. Aztán a csapatból én voltam az egyetlen, aki ki se próbáltam. Persze kaptam a szivatásokat stb. stb., de úgy voltam vele, hogy majd befejezik... de nem így lett. Egy idő után azért kezdtem besokalni és hiába próbáltam nem foglalkozni vele, azért voltak olyan beszólások, amik nem estek jól. Innentől kezdve végül is nagy ívben szartam az egészre. Nem volt kötelezeő ez az egész és én meg el is mentem. Kifizettem a részem is, akkor minimum az lett volna a normális, hogy nem engem basztatnak. A másik meg az, hogy ha valaki nem akar valamit, akkor minek kell erőltetni? Értelmetlen... Visszagondolva a társaság miatt mentem el, de lehet, hogy jobb lett volna itthon pihenni. De mindegy... Hazafelé jött értem tesóm, így nem kellett órákat várnom a következő buszomig. Aztán kiderült, hogy itthonrl még péntek délután elmentek vásárolni, holott megbeszéltük, hogy szombat délután megyünk, hogy én is tudjak már venni egy sportcipőt. Hát persze miért is lett volna így...
Szombat: kelééééés hajnalban, imááááádom :D Egész délelőtt észrevettem magamon, hogy baromi nehéz úgy melózni, hogy nem aludtam eleget :D Egész héten ez volt, de akkor mégjobban. Háromszor is meg kellett néznem valamit, hogy felfogjam hogy mit kell írni. De elég erősen koncentráltam és aktívoskodtam :D A legnagyobb poén az volt, hogy 3-an láttuk ugyanazt a személyt reggel és kiderült, hogy nem is volt aznap még a boltban. Ha csak én láttam volna, akkor azt mondom, hogy nagyon ko vagyok, de így... :D Így elkönyveltem, hogy még hülye se vagyok, mert rajtam kívül még 2 ember is látta :D Aztán jött Ő is... :) Hát valami nála sem oké, vagy ő is fáradt volt, de látszott rajta, hogy valami nem ok. Nem is beszélgettünk most. Hamar le is lépett, persze nekem nem is köszönt :( ezt kicsit sérelmezem is :( de hát ez van. Annyi meló most nem volt, mint amennyi szokott. Délután nem is nagyon csináltam semmit, mert használhatatlan voltam. Mehettem volna rokonékhoz, de kedvem se volt menni, főleg azután, hogy beterveztük a cipőt nekem, és nem lett belőle semmi. Aztán kiderült, hogy az esküvő akkor lesz mikor nálunk a búcsú. Hát baromira nem örülök neki, mert akkor tuti, hogy dolgozhatnék és lenne pénzem. Kicsit mérges is lettem, hogy miért pont akkor??? Minden bajom van azóta, mióta ezt megtudtam. :S Ráadásul lehet utazni egy csomót odáig :S Na mindegy.
Ja még tegnap hoztam a boltból 3 nálunk új energiaitalt, amit holnap továbbítok Gergőnek, hogy tesztelje csak le és írjon róla véleményt :D bár nekem egyik se igazán jön be, meg úgy igazán különbség nincs is köztük. Na és még olcsó is volt :D Van ettől sokkal jobb, de egy biztos: 9 féle vitamint tuti nem látott egyik sem... :D
Ma: Ismét kelhettem korán és mehettem melózni. Ma sem szakadtam meg a melóban. Nem sok ember tévedt be a boltba. Meglátszik, hogy hó vége van. Azért annyira nem untam magam halálra. Aztán itthon kaja alkotás, majd kitaláltam, hogy mi lenne ha elmennénk nekem cipőt nézni. Tesóm bele is egyezett, mert hát akkor ő is hasznosan tölti addig az időt. Neten gyorsan szét is néztem, hogy milyen választék van a Deichmann-ban. Tisztára beleszerettem ebbe a fekete Nike-ba. Ahogy beléptem a boltba rögtön ki is szúrtam magamnak. Aztán persze jött a csalódás :(, mert 41-48-as méretben volt csak. Nekem meg a 40-es kellett volna. :( Szétnéztem, de nem igazán találtam olyat, ami tetszene, mert mindegyikben találtam valami kifogásolhatót. Nehéz úgy másikat választani, ha meg van az, ami tetszik. Amúgy is tök feszült voltam, mert a hülye biztonsági őr feszt engem lesett. Kicsit furán nézett, mikor a pasi cipők között próbáltam, de hát minek mentem volna át a női részlegre, ha csak próbálni akarok? Miért nem jobb a bolt elrendezése? :D Akkor ezután szintén furán nézett rám, mikor meg mertem próbálni 3 féle teremcipőt is :D Szóval cipő nem volt, így duzzogtam hazáig. De már túl vagyok rajta. Majd lesz cipőm... Aztán itthon kitakarítottam, kivasaltam, a szokásos vasárnapi dolgok. Aztán este ahogy nézegettem a rákjaim, örömmel láttam, hogy a középső rákocska, Gyuri is előbújt végre. Már hetek óta bújkált, amúgy se barátságos típus. Azt hittem, hogy ő is vedleni fog. Erre nézegetem, nézegetem és nézegetem. A farka kicsit furán állt. Fúúú mondom hát ezzel meg mi van? Csak nem megsebesült? Erre mozdul a lelkem és látom, hogy tele van petével. Jajj most mit csináljak??? Gyorsan a családi segítséget kértem. Kicsi hülye ötlet, de ki kellett szednem, mert nem akarom, hogy az akváriumban keljenek ki, mert ha kikelnek, akkor továbbítom kajának egy rokonhoz. Ők lesznek a kaják :D Nekem nem kell kis rák már. Szóval a hülye ötletem, ami jött, hoyg hova is rakjam... Találtam egy nagyobb üveg vázát. Elég széles és magas :D gyorsan kimostam, előtúrtam a régi növényeket, gyorsan azt is elmostam és nagy nehezen kihorgásztam az akváriumból. Szegénykém nem tudja, hogy mi van, a vázában össze-vissza szaladgált, nem találta a helyét. Adtam neki enni is és mostanra már megnyugodott. Ha már nem lesznek rajta a peték, akkor visszakerül a többiekhez. Remélem hamarosan ez lesz., na meg, hogy így nem lesz semmi baja...