Kismaci86 mindennapjai...

Péntek: Végre utolsó nap, végre hamar el is jön. Álmodozzunk csak. :D A nap temetéssel kezdődött. Jó ha úgy nézzük, akkor nem volt közeli rokon, de az illendőség akkor nagy úr, meg hát jóban is voltunk az illetővel. Mindenesetre megállapítottam, hogy ez volt életem leghosszabb temetése. Aztán hazajöttünk, átöltöztem és mehettem melózni. Kicsit beparáztam, mert azt hittem nem is érek oda időben, de sikerült. Azt hiszem a délután elég jó volt. A gyerekek java, vagyis akikkel probléma volt, azok nem voltak ott, pici házijuk volt csak és szinte az egész délutánt az udvaron töltöttük. :) Az idei év egyik legjobb délutánja... Aztán hazafelé már-már lemondtam arról, hogy tudok menni halat venni, de csak összejött. Hazahoztam 4 db sügeret. Az a ciki, hogy mire hazaértem, addigra elfelejtettem az egyik fajta nevét, ugyanis kér fajtát hoztam. 2-2... :) Az egyik porcelánsügér, de a másik ki tudja... De áááá épp most sikerült megtalálnom. :) Delfinsügér. :) Szóval megvettem őket és elindultam hazafelé. Már azon is aggódtam, hogy vajon túlélik-e az utat, mert baromi rossz az út felénk. Aztán kibírták. Kis lelkesen előkészítettem őket, szoktattam őket a vízhez, majd beköltöztek a kis akváriumba. Persze már az első hal kiúszásánál Dávidkám a legnagyobb kőre telepedett, hogy mindent lásson. Aztán a halacskák úsztak és úsztak, a rákok meg lesték őket. Na mondom itt nem lesz gond... abban a pillanatban Dávid kis vagányan felcsapta csápjait, mint a nagyok és lelkesen nekiindult megkergetni a kisebb halat, hogy megmutassa ki itt az úr. Nem úgy jött le, hogy meg akarta enni egyből. Persze a halat hiába kergette, hirtelen meg is ijesztette őt, úgyhogy Dávid visszavett magából. Ezután én stresszeltem, hogy vajon mi lesz éjszaka, bántják-e a halakat, vagy fordítva. Gondolom az összes lakó így érzett. Nem is tudtam hamar elaludni, mert hát mindig meg-meg nézegettem őket, hogy mi újság, pedig pihennem kellett, mert tudtam, hogy korán kelek másnap...
Ma: Kelés hajnalban... szokás szerint. Első utan az akváriumhoz vezetett. Nézem a halakat, számolom, közben látom a rákok megvannak, de egy hal nincs. Hűűűű mondom ez faxa :S és ekkor jött föl az egyik kő mögül a negyedik hal is. Nagy kő esett le a szivemről, hogy mindegyik megvan, él és virul, bár ki tudja, hogy mit műveltewk ezek éjjel. Aztán elkészültem és go melózni. Baromira nem volt kedvem már kora reggel azt hallgatni, hogy kinek mi fáj, ki milyen szarul van, ami szerintem szimplán munkaundornak megfelelő állapot. Na és jöhetett meló... Ahogy beléptem az ajtón, már láttam, hogy egy rakat cucc van, amit ki kell pakolni. Hát neki is fogtunk, persze ismét az a szitu volt, hogy nagyrészt én pakoltam, de hát ezt már megszoktam. Én melózni járok oda, nem pedig beszélgetni vagy ácsorogni. De komolyan nem hiszem el, hogy nem tűnik fel, hogy van egy rakat árú, lehetne pakolni, de nem inkább állok és lesek, meg belenyúkálok a másik dolgába. De mindegy... Aztán mikor összegyűlt minden fontos cucc, amit meg kellett kérdezni, akkor rámbízták, hogy én beszéljek... ráadásul vele... Ááááá :D Szóval megtörtént és fúúú de jó volt hallani a hangját. Aztán később jött is, mert jött a sok cucc megint. Aztán persze kiderült, hogy mivel ennyi cucc van, így maradni kellene tovább... Hát igazából nem örültem neki, de ez van. Panaszkodtam neki, hogy arra nem képes, hogy észrevegyen, főleg ha integetek is... :D Persze jött a szövegével, hogy "pedig a szép lányokat észre szoktam venni"... Magyarul engem kurvára leszar. :D Hát jó, mit csináljak? :) Ez van :)  Ennek ellenére nem egyszer odajött, néha már szerintem ok se volt... Aztán még bőszen pakoltam, persze van akinek szerintem nem tetszett, hogy egyedül dolgoztam, de inkább így, minthogy más után kétszer csináljam... Ja a másik amit meg kell említenem, az a sok hülye ember. Tudom, hogy sokat írtam már, hogy sok van belőlük, de akkor is. Sikeresen leköptek ma. Persze nem úgy igazából, csak úgy köpködve beszélt a fickó... :S Aztán a másik babaolajat keresett hajra... :D A következő 2 ember alapból lefárasztott. Áááá nehogy már oké legyen valami is... A legjobban mégis azon idegesítettem fel magam, hogy ketten állunk, köszönünk és jön a köszönés "szia"... Lesünk... vajon ez kinek szólhatott? Melyikünk nem volt szimpi ugyan? :D Szóval kis túlóra volt ma, de nem volt vészes. Aztán ithonra azt terveztem, hogy beállítom az új akváriumot, de nem jött össze, mert mehettünk veteményezni. Minden évben egy nagy morgásból áll az egész. Soha nem jó semmi, mint ahogy általában szokott ez lenni. Csak tűrt mindenki, aztán volt egy pont, ahol közöltem, hogy jó lenne ezt befejezni és haladni, mert így a sok morgás miatt soha nem végzünk. Persze tudtam, hogy ma már esély sincs arra, hogy megcsináljam az akváriumot, de akkor is... Szóval pár óra alatt sikerült végeznünk, aztán rávettem apumat, hogy ugorjunk akkor le a patakra és szedjünk növényeket. Találtunk is, hazahoztam, kimostam, a vasfát is bőszen áztatom. :) Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni az egész dekorációhoz a kicsik. Így este is nézegettem őket, egész jól elvannak. Lehet nem is kellett volna stresszelnem annyit. Egyiket sem kell félteni, ahogy elnézem őket, bár Dávid tényleg vagánykodik, félek hogy ő fog rosszabbul járni. Még este itt voltak a szomszédok, az egész család. Ilyenkor tudjuk, hogy semmit se lehet előlhagyni, mert a gyerekek annyira neveletlenek... Mi is voltunk gyerekek, de szerintem minket tudtak fegyelmezni. Az tuti, hogy ha lesz gyerekem egyszer, akkor nem akarom, hogy ilyen legyen. Szerintem ez a szülőkön múlik... ha nem foglalkoznak velük, akkor el van cseszve az egész...