Kismaci86 mindennapjai...

Szombat: szokás szerint kelés hajnalban. Bár ez úgy indult, hogy én péntek este bőszen beállítottam az ébresztőt 5:45-re... Gondolkozok, gondolkozok, vajon mi nem stimmel??? Nagy nehezen rájöttem, hogy hát az, hogy akkorra már bőszen pakolnom kell a melóhelyen, nem akkor kell kelnem. Ennek ellenére sikerült odaérnem időben, bár nem voltam a toppon. Eleinte nem nagyon volt mit pakolni, utána meg nem unatkoztunk. Folyamatosan jött az áru. Valahogy azon filóztam, hogy mikor mi vagyunk ott, akkor jön általában a sok áru. Ez vajon szivatás? :D Aztán kicsi rosszul érintett, hogy Ő arra nem volt képes, hogy megköszönje a névnapi sms-t.  Most hitegethetném azzal magam, hogy lehet nem nála volt a teló, nem szóltak neki, stb stb. DE! Mostantól ez rohadtul nem érdekel, vagyis múlt héttől már leszarom :) Szóval a meló folyamatos pakolással telt el. Aztán itthon várt rám a jellemzés írása, ami nem készült ez szombaton. :D Egyszerűen nem vitt rá a lélek. Így inkább az édes semmittevést választottam. Aztán kaptam egy kis segítséget Cacustól a jellemzéshez, ami baromi jól jött, és akkor éreztem, hogy úgy hirtelen meg tudnám írni, de nem is kezdtem bele :D volt enélkül is elég problémám. Estére megint begörcsölt a hasam. Az elmúlt napokban nem az első eset és a Cataflan már nem elég rá, így a Flectort használtam, mert az rögtön enyhíti... Sajnos így is kellett elaludnom.
Vasárnap: Az éjszakai óraátállítás sajnos nem okozott fennakadást nálam sem, így mennem kellett reggelről a boltba. Baromira utálok már korán kelni, de akkor a legszarabb, amikor előtte szinte egész héten mehettem dupla műszakot lenyomni. De ez is furcsa, hogy ha arról van szó, hogy délutánra maradjon valaki, akkor szinte senki nem vállalja. Szóval sikerült felkelnem, elindulnom és ott lennem, ahol még a szombati otthagyott meló várt minket. Túl sok dolgunk nem volt, de akkor is fárasztó ez. Főleg a hülye emberek.  Abból az egy szempontból jó volt ott lenni, hogy például első körből szembesültem azzal, hogy kik az új lakók nálunk. Hát kicsit le is dermedtem, mert a fickó hegyesfülű, nem is gyengén, de na. Áááá nincsenek előítéleteim... Főleg, hogy ilyen hét van mögöttem. Szerintem másnak se lenne... :D Szóval túl jól nem fogadtam, de csak érzelmileg, mert amúgy kis kedvesen kiszolgáltam őket. Meló után pihiként gyorsan összepakoltam, amit  itthagytam magam után és nekiültem a jellemzések megírásának. Azért többesszám, mert elsősorban a kiscsajról kellett írni, de mondták, hogy ha tudok, akkor a többi gyerekről is lehetne. Meg is tettem. Baromi nehéz volt az egész. Nem azért, mert nem tudtam, hogy mit írjak, hanem azért mert át kellett fogalmaznom a gondolataim. Szemétként sikerült úgy összehoznom, hogy viszonylag tömör lett és semmi köszönet nincs benne. Őszintén szólva az is volt a szándékom, hogy ha ő minket hibáztathat, akkor én visszapasszolom a labdát neki és ráhárítok mindent. Kíváncsi vagyok, hogy vajon erre mit fog lépni... Leírtam mindent ami csak eszembejutott, és szerintem elég ütős lett. Persze nem bírtam megállni, hogy ne úgy zárjam le, hogy az ő feladatuk lenne az, hogy megneveljék a kölykeiket, de hát... ne várjunk csodákat, főleg ne tőlük. Ahogy befejeztem, rögtön fel is bőszültem és gyorsan extra röviden írtam a többiről is. Igazán röviden, de a lényeg benne van. :D Ezután cseréltem vizet az akváriumban, vagyis frissítettem kicsi. Kb. a 30%-át leszívattam, majd visszatöltöttem, ami tetszett is a halaknak. Aztán kicsi pihi és jött a következő adag stressz... Jött a morgás megint. Az okát ismét nem tudjuk, de szóltam, hogy ezt be lehet fejezni, mert senkinek nincs hangulata ezt hallgatni. Persze ez mégjobban nem tetszett és jött a további ordítozás... Csak a melóra lehet visszavezetni, de más is melózik. Nekem is vannak bent gondjaim, mégsem hozom haza, vagyis hazahozom, de nem mások vezetem le... Sőőőt nem is tud itthon senki semmiről. De szerintem senkit nem is érdekelne, a másik meg minek idegesítsem még úgy is magam. A lényeg, hogy vannak gondjaim, de inkább kiírom magamból, úgyis szarik mindenki erre... Ja és a nap végén még fokoztuk is ezt kicsit, mert telefonáltak, hogy ma mehetek reggel 8-ra... Valahogy elegem van már ebből, de hát ez a munkám, sajnos mennem kell, persze pénzem megint nem lesz ezek után... :(
Hétfő: Az a csodás hétfő... Hosszúak a napok úgy, hogy egymás után többször is hajnalban kell kelni és este hazajönni. :( Csodálkoztam is magamon, hogy milyen gyorsan sikerült elkészülnöm és még várnom is kellett az indulásig. A buszon majdnem bealudtam, de a zene ébren tartott. Félúton sikerült leülnie mellém egy olyan öregasszonynak, aki szerintem nagyon nem volt képben. Simán visszakérdezett, mikor megkértem, hogy engedjen ki, hogy "Mert???? Le akar szállni????", de ilyen tök megijedten... Hát nem... nem akarok, szeretnék... :D Sikerült leszállni, nem ragadtam fent. Útközben beugrottam kaját venni és gondoltam veszek újságot, mert ki tudja, hogy hova dobnak be... A Story-t vettem meg, mert ahhoz most Brasch Bence cd-t adtak, amin rajta van az új dala is. Simán megért 490 forintot. :) Aztán egyik ének órán még végig is hallgattuk a gyerekekkel. Persze nem mindenki díjazta, de ez már kit érdekel? :D Amúgy ahhoz képest tök jó az új száma, szép. :) Aztán 2 órán át filmet néztem, vagyis én hallgattam, mert közben megcsináltam a papírmunkáimat. Ma is tapasztaltam, hogy a hülyeség ragályos. Délután ma sok volt a feszültség, volt megint verekedés... Nem tudom miért jó a fiúknak az, hogy lányokat vernek. De szép lassan eltelt a nap, bár már délutánra éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok. Még reggel leadtam a jellemzéseket, azt mondták, hogy jó így. Majd azért kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz ebből, mert állítólag ma volt a megjelenés... Holnapra kiderül :) Persze mehetek holnap is reggelre, de csak fél 9-re, szerencsére. Már ez is jó, mert tudok kicsit tovább aludni. Ahogy hazajöttem, láttam, hogy jött áru... Láttam Őt is... nem is egyedül, hanem egy barna csajjal. Így legalább tudom, hogy tényleg nem érdemes vele foglalkozni. :) Így este megint hallgathattam a morgást, így inkább elvonultam magamnak. Pedig tök jól esne beszélgetni, de hát ez van... Alszok egyet legalább...