Reggel olyan jót tudtam volna aludni, de felébresztettek. Szó nélkül tűrtem. Mint mindig... Minek legyen veszekedés még ebből is? Összeszedtem magam és felkeltem, felébresztettem teljesen a testem. :D Aztán meglátogattam a postás nénit, mert sikerült a vaterán ismét eladnom egy melltartót. :) Aztán itthon nekifogtam a salátáknak. Mert én vállaltam, hogy a hidegtálakat én csinálom meg. A tojássalátával nem is volt gond. Finom is lett. De a francia saláta... Valahogy annyira nem jön be. Pedig mindenki azt mondta, hogy finom. Nekem valahogy nem ízlik. Ahogy eszek belőle, valahogy az az érzésem, hogy nekem felforgatja a gyomrom. Vajon mitől lehet ez? Aztán x darab húst paníroztam be, amit tuti nem fogok enni holnap, mert már a csinálás közben meguntam. Aztán persze összevesztem anyámmal is, mert feszt összevissza mondott mindent, meg pattogott mindenért és szóltam, hogy vegyen egy kicsit vissza, mert így senkinek sem jó. Erre mégjobban én lettem a hülye... A sok stressz hatására annyit sírtam ma, hogy rég sírtam már ennyit. Olyan minden bajom van egész nap. Folyamatosan az az ölelés jár az eszemben, pedig nem kellene kínoznom ezzel magam. De ki az aki tudja irányítani az érzelmeit? Mert az megmutathatná, hogyan kell... Délutána a kaják nagy részét megcsináltuk és így estére jön a pihenés...
Érzelmeim...
2010.04.29. 20:27 | Kismaci86 | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kismaci86.blog.hu/api/trackback/id/tr841962778
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek