Kismaci86 mindennapjai...

Hol is kezdjem? Mindig sorban leírom a napom, mint a kicsik. :D A reggel ma előbb kezdődött, mert anyám elutazott pár napra, így korábban felébresztett, bár nem fogtam fel a dolgokat, amiket mondott. :D Lesz pár nap nyugink itthon. Végre... :D Néha jó ez, mert sok belőle olykor. Szóval hamar felkeltem, még ki is mostam meló előtt, elkészültem és nem tudtam mit kezdeni magammal. Már mindent csináltam itthon. Végre megérkeztek az új sablonok, amiket netről vettem és a hennához fogom használni. (Most így este már ki is próbáltam, mert egy nagy A betűt tettem a jobb belső bokámra, hogy megnézzem, hogy hogyan tudom majd ezt gyorsan kivitelezni.) Aztán végre eljött az idő, hogy indulhattam melózni. Szépen elsunnyogtam mindig úgy, hogy egyik nap sem láttam Őt, de ma nem úsztam meg. Így persze ez olyan izé, de talán ha nem látom annyit, akkor könnyebb lesz felejteni. Pont mikor kiléptem a kapun, akkor fordult ki, így esélytelen lett volna elkerülni egymást. Integettünk egymásnak, ő mosolygott, de szerintem én nem, aztán mentem gyorsban a buszmegbe. Gondolkoztam utána, hogy vajon ez volt-e a legjobb megoldás, de igazából nem jutottam előrébb. :D Kár is ilyenen filózni. Ha akar valamit, akkor úgyis megkeres. Aztán félúton bementem az ismikhez dumálni, de ott is eltelt az idő, így mentem a csatlakozáshoz. Persze ma a főnököt is láttam, neki elengedtem egy mosolyt is az integetés mellé. :D Túl kedves is voltam ma. :D Meló előtt még benéztem a 100 forintosba, hátha ráakadok valami jó kis dologra, de nem így lett. Aztán bent a melóhelyen betámadtak páran ajándékokkal. Kaptam bonbonokat, csokikat. virágot (vörös rózsát:P). :) Lehet hízni. :D Egyik kissráctól is kaptam csokit. Az eső miatt a gyerekek tök idióták voltak ma megint. Annyit kellett kiabálnunk. Szokás szerint én is kiakadtam, mert már nekem is sok ez.Hazafelé eljöhettem volna előbb, de megigértem, hogy megvárom a buszom, így maradhattam a suliban. Kaptam barinőmtől is ajándékot. Szép gyertyát, amit szokás szerint nem fogok meggyújtani. :D Nincs szivem ehhez. Olyan szép. :) Aztán itthon takarítás, mosogatás, elpakolás, volt kis torna is, mert baromira hiányzik a mozgás, de hát szakadó esőben senkinek nincs kedve menni. Bár reggel tesómmal megbeszéltük, hogy elmegyünk futni, de gondolhattam volna, hogy ebből se lesz semmi. Amúgy viszonylag nyugis napom volt, persze nem rég ordítozott velem öcsém, mint a nem rendesek. Hát ezt érdemlem :) Ez van...