Kismaci86 mindennapjai...

Olyan borzasztó szar érzés napok óta korán kelni úgy, hogy baromi szarul alszok. Utálom ezt a nagy meleget, mert egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Biztos más se viseli jól ezt az időt. Kicsit el is húztam az időt a készülődéssel, nagyon nem is volt időm kaját venni, mert úgy voltam vele, hogy inkább a buszt érjem el, mint kaját vegyek, azt majd félúton. Amilyen az én szerencsém... Kezdődött azzal, hogy a busz majdnem hogy 20 perces késéssel érkezett meg. Persze megint az állt meg, amin moccanni sem lehetett, levegő meg pláne nem volt rajta. Nagyba félúton vagyunk, nagy durranás, hátul füst, nagy por és a sok hülyéje jajgat. :D Leszáll a buszsofőr és mindenki elkezdt tolakodni, mintha nem érne le mindenki. Mikor már leszállt mindenki, akkor közli a buszsofőr, hogy megyünk tovább, nincs semmi baj... :D Senki nem mert visszaszállni, így simán fogta magát és otthagyott minket. Komolyan nem hiszem el, hogy ez ilyen paraszt... Kis várakozás után jött a következő járat, ami persze tele volt és még mi is próbáltunk felszállni. Ott nyomorogtunk rajta, még az volt a szerencse, hogy volt rajta levegő. Nagy nehezen eljutottam félútig, majd onnan mentünk tovább kocsival. Még meló előtt vettünk kaját és go melózni. A napnak szinte semmi értelme nem volt, mert egész nap csak ültünk és lestünk ki a fejünkből, az udvaron voltunk és lestük a kölyköket, akik tök nyugisan elvoltak. Persze nem egész délelőtt, nehogy unatkozzunk... Már a mai napnak se nagyon látom az értelmét, mert csak felügyelet volt, még ebédkor is. Ott is... Mintha a falnak beszélnék, mert egyes kis taknyok nem értik meg, hogy ha azt mondjuk, ne álljon a sorba, akkor ne álljon oda tényleg. Erre még huszonegyedjére is odamennek. Szivem szerint ilyenkor jól megrángatnám ezeket, hoyg valóban süket vagy esetleg fogyatékos, hoyg nem fogja fel a dolgokat? Jól esne... Nagy nehezen eltelt az idő, elvitték a kölyköket és mehettünk haza. Vagyis én nem haza, hanem először picit beugrottam kolleganőmékhez, aztán mentem be az autós suliba gyakorolni. Szinte az egész délutánomat ott töltöttem, gyakoroltam és nagy örömömre sikerült 100%-os tesztet is csinálni. Örültem, mint majom a farkának és ezen felbuzdulva gyakoroltam agyba-főbe. 4-től még kressz volt, de ott is már csak gyakorlás volt. Igazából tök barom voltam, mert beszólogattam, meg volt akinek számolgattam a hibapontjait. :D De jól esett... De azért jó volt látni, hogy van aki még a pedálok sorrendjét se tudja sorba... :D Szóval csak nem vagyok olyan hülye. Előbb haza is jöttem és így este mehettem bicajozni végre. Bár baromira nem volt jó és a két kör helyett csak egyet tudtam végigcsinálni, mert félúton begörcsölt a hasam és inkább hazajöttem. Itthon meg jön a jól megérdemelt pihi, mert reggel emgint kelni kell...