Kismaci86 mindennapjai...

Baromi szarul "alszok" éjjel, már ha ez nevezhető alvásnak. Forgolódtam egész éjjel, sehogy sem volt jó. Megy a ventilátor is, de úgy érzem semmi hatása, max a vesém fog megint fájni. Szombat lévén a hajnali kelés után mehettem melózni. A mai meló valahogy nem volt valami hej de öröm nekem. Ma valahogy azt éreztem, hogy mindenki engem csicskáztat. Valahogy nem értem, hogy másnak miért nem volt útban a sok cucc, csak nekem. Már a szemem is bántotta, arról meg nem is beszélve, hogy kerülgetni kellett. Csak én csináltam ma is mindent. Kicsit be is sokaltam és 10 előtt ahogy jött Ő én kivonultam "beszélgetni" hozzá, ami kissé erőltetett volt, de hát ez van. Mi a francot csináljon az ember? Ami nem megy, az megy. Sikeresen ki is zárt, én meg cserébe összerajzoltam a kocsiját. Rajzoltam neki kis méhecskét meg szivecskét, ammit szerintem meg sem nézett... Aztán hazajöttem és elmentem az új kis macskánkért. Először azt hittem, hogy majd én milyen rendes vagyok, hogy hazahozom, meg majd én egyedül elhozom meg minden... Először nem is volt gond. Az egész utat végignyvogta, amivel tényleg nincs semmi gond, csupán jött volna ki a dobozból nem is kicsit... Itthon mikor engedtem volna kifelé, olyan szinten belémharapott, hogy azt hittem ott helybe összepisilem magam. :S Aztán persze felhívtam a gazdáját, hogy lehet nem is jó macskát adott ide, mert ez egy agresszív dög... Persze utána jött oda hízelegni, de a francokat... :D Harapdosson mást. Nem véletlenül nem szeretem őket. Aztán megsajnáltam, adtam neki enni-inni, csináltam neki helyet, ő meg bőszen jött utánam mindenhova. Adtam neki nevet is, Tigriske, de a Bendegúz jobban tetszik. Lehet így is fogom hívni. Aztán délután pihiképp nekiültem a kressznek, de nem igazán ment. Simán csináltam olyan tesztet, amin megbuktam ennyi gyakorlás után... Valahogy nem vagyok formában már. Ezután elmentem a többiekkel a rokonokhoz, akikhez megyünk majd a nyáron lagziba. Rohadtul nincs hozzá kedvem, pláne egyedül odamenni nincs kedvem. Egyre rosszabbul viselem az egyedüllétet. :( Aztán késő délután elmentünk bicajozni, ami egy kicsit hosszúra sikerült és a nagy melegben ez fárasztó is volt. Nem két kilométert mentünk az tuti. Írtam neki sms-t hogy rámér-e, de akkor is tiszta távolságtartó volt. Majd elmúlik ez is... Este ahogy hazajöttünk apum elvitt vezetni. Hát már lassan az elindulás és a megállás megy, de én nem tudom... Tuti nem gondoltam át, hogy én ezt akarom-e. Hogy a francba lehet egyszerre ennyi felé figyelni? És akkor mondja, hogy nyugi érezni fogom stb stb. De hogy? Azt se tudom, hogy mit kellene éreznem basszus, akkor hogy érezzem? Mindenesetre valamit el is csesztem a kocsin, mert elkezdett világítani valami rajta... Erről is ennyit. Most este meg már nagyon fáradt vagyok, pedig a meccset jó lenne végignézni...