Szinte már magamtól ébredek hajnalban és nem kell hozzá az ébresztő. Viszont ha nem kelek fel, akkor simán el tudok még aludni. Ez lesz holnap reggel, mert én szarok bemenni holnap. Hajnalban felkeltem, elkészültem és indulhattam a tanévzáróra. Sokat gondolkoztam azon, hogy mibe menjek. A szoknyával szemeztem, de éreztem, hogy nem lesz jó. Végül is hosszú gatyába mentem, de jobb is volt így, mert egész végig szakadt az eső. Ahogy beértem a suliba, a gyerekek megrohamoztak virágokkal. :) Olyan aranyosak voltak. Aztán a ceremónia bent volt és a műsor tök röhejes volt. Az oké, hogy valami legyen vicces, évvége van meg minden, de mindennek van határa. Az pedig a határon túli gázos szitu lett. Ezután mentem a munkanélkülibe bejelentkezni, mert hát nehogy jó legyen már nekem. Csodának határos módon tök hamar rámkerült a sor és viszonylag hamar végeztem is. Aztán mentem gyakorolni. (A mai pontjaim: 72, 72, 69, 72, 72, 69 szóval örültem:)) Aztán hazafelé majdnem sikerült megint eláznom, de megúsztam. A buszon olyan pasit láttam... Olyan gyönyörű kék szemei voltak... Aztán délután itthon pihiztem és sikerült egy kicsit bealudnom. Este kivittük az olajokat meg a mágneseket a vásárhoz is. Az esti bicajozás meg el is maradt. Vagyis én nem mentem, mert nem hívtak. Pont akkor értünk haza mikor ők mentek és azt se kérdezték meg hogy megyek-e velük... Csak simán közölték, hogy ők most mennek... Hát menjenek... Kicsit csalódott lettem, de hát ez van. Ők ilyen emberek. Megtalálta a szög a zsákját... Most meg este a jól megérdemelt pihi...
Utolsó kommentek