Kismaci86 mindennapjai...

Nem tudom, hogy miért van az, hogy az ember nehezen indul el bárhova. :D Így voltam reggel én is. Baromira nem volt kedvem felkelni és elindulni sem. Nagy nehezen tudtam rávenni magam, hogy menjek már. Persze a buszom nem jött időben. Telefonáltam is gyorsan, hogy késni fogok, ennek örömére időben beértem. Hát igazából ez tök nevetséges. :D Hogy ne nézzen az oktató hülyének, így gyorsan beszaladtam az ismimhez a boltba. Aztán mentem a megbeszélt helyre. És még így is én vártam... :D Szóval a késés nem jött össze. :D Beültem a kocsiba és azt hittem, hogy majd hallgathatok érte, hogy a tolatást hoyg elbasztam. De nem. Megbeszéltük, hogy most már akkor megyünk a forgalomba. Én mondtam, hogy baromira félek a sok kocsi között. Baromi sok akaraterő és bátorság kellett ahhoz, hogy én bátran menjek az autók között. Jó nem ez volt az első, mert már voltam egy rövid ideig a főúton, meg hát a mellékutakon is voltak autók, de az megint más. Első 10 percben a bolti főnökömmel is sikerült találkoznom. :D Tök vicces volt, mert nem számítottam rá. A fél várost bejártuk, jó igaz, hogy lassabban, de azért próbáltam haladni a forgalommal. Meg igazából nem is nagyon volt időm azon gondolkozni, hogy jaj vajon mi lesz akkor ha... mert váltott a lámpa, menni kellett. Azért az nagy öröm volt, hogy 2 óra alatt egyszer sem fullasztottam le a kocsit. Büszke is voltam magamra. Főleg abba a kereszteződésbe, ahol eddig mindig sikerült is. A végére meg elmondhatom, hogy ismét élveztem is. Aztán már kezd ahhoz szoktatni az oktató, hogy csak azt mondja, hogy itt meg itt erre meg arra és lesi, hogy én hogy reagálok. :D Jó azért a kátyúk kerülésénél még belenyúkált a kormányba, de ez még oké szerintem. Bár az még nagyon is szokatlan, hogy egy kézzel fogom a kormányt és úgy váltogatok többször. Nem is nagyon hajlottam először rá, de gyorsan megoldotta azzal, hogy megfogta a kezem és rányomta a váltóra, hogy ne is tudjam levenni. :D Szóval jó volt, megérte menni. Aztán elmentem és vettem két rövidnadrágot, mert ebbe a melegbe kell az is. Aztán a gyógyszertárat is meglátogattam. Ezután jöttem haza és pihiztem kicsit. Közben kimostam és kitaláltam, hogy a halaknál csinálok egy vízcserét ma a hétvége helyett. Elkezdtem és ahogy megmozgattam a szűrőt, akkor láttam, hogy icike picike rákok úszkálnak mindenhol. Jajgattam mint a nem rendesek, hogy mit csináljak most. :D Gyorsan próbáltam kihalászni minél többet. Persze egy ideig ezzel nem is lett volna gond... A kis okos sügerek rájöttek, hogy itt valami bibi van és kellő távolságból figyelték az én szerencsétlenkedésem és mihelyt a kis rák kiugrott a hálóból, ők máris mentek és felfalták. :D Összesen megint nem tudom, hogy mennyi volt, de 31 db-ot sikerült megmentenem. Gyurikát is kiszedtem és mindent átnéztem az akváriumban. Aztán erőt vettem magamond és megfogtam őt. Soha nem sikerült még őt megfogni, mert nem engedte magát. Hát most kénytelen voltam rá, mert még volt rajta kicsike rákocska és azokat le kellett szedni. Köszönésképp meg is csípett az ollójával. Persze nem fájt, de azért még mindig én vagyok az erősebb. :D A siker végén ő visszakerült az akváriumba, ahol azóta is duzzog magának. Majd megbékél. A nap hátralevő részében meg a pihenés kapja a főszerepet...