Kismaci86 mindennapjai...

Mit is kívánhat egy józan paraszt hétfőre? Hát hajnali kelést és sok melót. :D Igazából nem is hittem, hogy odaérek időben. Sikerült... Lehetett pakolászni bőven, de túléltem. Úgy voltam vele, hogy úgyis hétfő van úgy se lesz semmi jó, főleg addig amíg nem látom Őt. Persze jött is, és megint át kellett élnem azt, hogy nem köszön és ott megyek el mellette. Lehetetlen, hogy nem hallotta... Ekkor feladtam és szivem szerint jól megrugdostam volna, de csak van tartásom, meg nem kell lealacsonyodni hozzá. Aztán örültem, hogy jöhettem haza és volt egy kis pihi. Aztán délután reménykedtem, hogy nem kell találkozni vele, de nem így lett. Jött és igaz, hogy köszönt, de na... Azért mégsem ugyanolyan na. Aztán pakolásztam és egyszer csak arra járkált és annyira felidegesítettem magam, hogy nem bírtam ki, hogy ne szóljak hozzá. Megkérdeztem, hogy kérdezhetek-e valamit... Erre... Nem pont erre számítottam, de jött a flegmás stílus, hogy "nem, de úgyis megkérdezed". Ja mondom bocsi, de így nem akkor és otthagytam. Aztán csak izgatta a téma és megkérdezte, hogy mi van. Megkérdeztem, hogy utál? Megbántottam? Haragszik rám? "Nem..." Oké... "Miért?" Na és itt kifakadtam, hogy még arra se képes, hogy ha ott állok mellette, akkor köszönjön. "Ekkora paraszt lennék?" Hát Te mondtad... Aztán csak mondtam mi bánt és próbált úgymond jópofizni, hogy vállátkarolás, "jaj tudod mi van". Ugyan honnan tudnám??? De nekem se kellett több, mert azért én se hülye vagyok, szóval otthagytam a francba. Azért csak baszta ez a csőrét és mondta, hogy ha névreszólóan fog köszönni akkor így kiengesztelhet? Nem kell engem kiengesztelni. Ha kell, akkor puszit is ad mindig... Tartsa meg magának a pusziját. :D De ez is olyan jól esett... Persze a hülye nem normális emberek ma is megtaláltak. Aztán este kiderült, hogy az egyik munkatársnak rákja van. Rosszindulatú.... Szegényt úgy sajnálom. Az anyjának is volt és azt mondták öröklődik, így szegény is benne van. :(